Van esélyünk a megmaradásra

Hatalmas robbanás, döbbenet, félelem és pánik. Por, füst, hangzavar. Rémülten menekülő fiatalok, kábultan kóválygó felnőttek, gyerekeiket kétségbeesetten kereső szülők. Szétszórt maroktelefonok, táskák, ruhadarabok. A padlózatot beborító törmelék között élettelen testek, fetrengő sebesültek, jajveszékelő emberek. És ezeket a képsorokat nem a II. világháború bombatámadásai alatt rögzítették, hanem Ariana Grande amerikai énekesnő manchesteri fellépése után, az aréna előcsarnokában végrehajtott robbantást követő pillanatokban. 2017. május 22-én. Másnap délutáni jelentések szerint a halottak száma 22-re, a sebesülteké 59-re emelkedett.

Vajon még minek kell történnie és hány ártatlan áldozatra van szükség ahhoz, hogy Európa nyugati fertálya magához térjen? És e kérdés feltevésekor nem az Európai Unió irányítóira vagy az Európai Parlament képviselőre gondolunk, őket ugyanis rég megvásárolta a földrész civilizációjának megsemmisítésén ügyködő politikai ámokfutó. Még csak a jóléti országok vezetőire sem, hiszen többségük szintén Lucifer földi helytartójának a zsoldjában áll. Sokkal inkább a széles néptömegekre, akik szavazataikkal leválthatják a létükre-létünkre törő politikusokat. A magatartásuk és ügyködésük ugyanis mára túllépte az egészséges tűréshatárt, és a kontinens egészére nézve közveszélyessé vált. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka pedig az általuk előidézett és folyamatosan duzzasztott migránsáradat, mely alig két esztendő alatt emberéletek ezreit követelő terrorcselekmények végrehajtását segítette elő.

Nyugat-Európa mégis hallgat, és kétséges, hogy még idejében feleszmélnek lelkileg kiüresített, szellemileg elcsökevényesített és kilúgozott tudatú polgárai. Hiszen istentagadásra, erkölcstelenségre, értékrombolásra, a szép kicsúfolására, a társadalmi szabályok áthágására, valamint a biológiai törvények semmibevételére nevelték őket. Minket viszont, Közép- és Kelet-Európa népeit még nem sikerült teljesen megrontani, így van esélyünk a túlélésre és megmaradásra. De csak akkor, ha összefogunk, és nem engedjük, hogy az egyéni jogokra hivatkozván megfertőzzék a tudatunkat, és a szabadság fogalmát összekeverjék benne a szabadossággal.