Valósághűen tudósítani

A Partiumot, Közép-Erdélyt, Székelyföldet és Barcaságot képviselő, fizikailag is jelenlévők mellett, a járvány miatt a Kárpát-medence többi részéből ezúttal távol maradt újságírók is kifejtették álláspontjukat az adott témával kapcsolatban a technika segítségével. Az alábbiakban az elhangzott, vagy felolvasott véleményekből tallózunk, a teljesség igénye nélkül.

A Brassói Lapok főszerkesztője Ambrus Attila vitaindító előadásban megfogalmazott, példákkal alátámasztott véleménye szerint az újságíró felelőssége mindig is az volt és marad, hogy híreket gyűjtsön, összesítsen, rakjon össze és tegyen közzé hitelesen. A posztmodernség terméke, hogy a posztigazság korszakában ezt már nem minden szakmabeli tartja kötelességének, vagy ami még szomorúbb, követni érdemes (értsd kifizetődő) útnak. A tények kevésbé fontosak, mint az igazság, amelynek sokszor semmi köze sincs ezekhez. Ráadásul a médiafogyasztók is többre értékelik a valóságra fittyet hányó, aktivista újságírót, ezért a laptulajdonos is hajlik arra, hogy a tárgyilagos újságírásra törekvő szerzők helyett ezeket foglalkoztassa.

Mindezek következtében az újságíró helyzete soha nem tapasztalt mélységeket ért el. Ma már nem vonzó életpálya az újságírás. A sajtóban maradt-ragadt újságírókat sok esetben csak a tehetetlenségi erő tartja a pályán, hiszen már a minimálbérért is meg kell küzdeni. Ez ellen pedig csak az aktivizmus elutasításával, a tárgyilagos és a megoldásközpontú újságírás gyakorlásával, vagyis újból szabad újságíróvá válva tehetünk valamit. Még akkor is, ha az anyagiak tekintetében ez jelenleg nem szerencsés. E hivatássá avatott szakmát ugyanis csak azzal az illúzióval lehet gyakorolni, hogy ezt szabad újságíróként tehetjük.

Galbács Pál, a SZMÚE tiszteletbeli elnöke rámutatott, hogy a jó újságíró azt a témát választja, ami közel áll hozzá. Hiszen, ha munkájának nincs pszichikai indíttatása, és kizárólag csak arra figyel, hogy az olvasó mit vár el tőle, akkor már a fogyasztói média elvárásai szerint fejti ki a tevékenységét. Az újságírói felelősséggel és szabadsággal az a legnagyobb gond, hogy nincsen megfogalmazva, hogy ez tulajdonképpen mit jelent, ezért megközelítés-függővé válik. Ez teszi lehetővé, hogy a tények nemzetvédő, nemzetféltő tálalását a másik oldal fasiszta megnyilvánulásként bélyegezhesse meg.

A tanácskozáson az említetteken kívül Dénes László, az Erdélyi Napló egykori főszerkesztője, Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője, Forró László, a Bukaresti Rádió szerkesztője, Hecser László, a Háromszék munkatársa, lapunk részéről pedig Péter Sándor és alulírott fejtette ki véleményét.