Vagy-vagy

Rejtő Jenő remekében, a Piszkos Fredben Fülig Jimmy kénytelen-kelletlen egy hónapon át éjjelente Wilson Hutchins amerikai fűtőként, napközben pedig José Pombio spanyol pincérként működik, persze, hogy a kimerültségtől mindenféle galibába belekeveredik. Tolsztoj hatalmas regényében, a Feltámadásban arról ír, hogy egy uniformis mennyire megváltoztatja egy ember viselkedését: olyan kegyetlen intézkedéseket hajt végre, amelyek gondolatától „civilként”,a mindennapi életben undorral elfordulna. Beleálltál egy rendszerbe, feladtad józan eszedet, és ami a legborzalmasabb, lelkiismeretedet.

Ezek a példák jutottak eszembe magyarországi történések kapcsán. A Fideszt nem győzheti le más, mint a saját ostobasága. A fafejűség. Fafejű ragaszkodás ostoba, elveszett ügyekhez: a régebbi vasárnapi boltzárás eleve kilátástalan gondolata, a CEU elűzése, a klímaválság elutasítása, amikor évről évre dőlnek meg az átlaghőmérséklet-rekordok, Velence maholnap eltűnik, és ég Ausztrália, mint a száraz rőzse. Nem normális EU-tag lenni, és ugyanakkor dicshimnuszt zengeni a briteket az EU-ból kivezető Boris Johnsonnak, amint Orbán Viktor tette a minapi sajtótalálkozón. Hogy néz ki az, hogy a magyar küldöttek minden oroszellenes szankciót megszavaznak, mert Oroszország „elcsatolta” a Krím-félszigetet, miközben a kormánypárti Magyar Hírlap idilli riportban festi le a „visszatért” Krím boldogságát. A kisgyermek is tudja, a Krím orosz föld, de akkor ezt mondják ki férfiasan. Nem illik magyar emberhez e kettős beszéd, hagyjuk a balkániakra a félig szűz, félig terhes tetszelgést.

És az RMDSZ végre megtehetné azt, amit kezdettől kellett volna. Kimondani: nem vagyunk politikai párt, hanem érdekvédelmi szervezet, nem futunk állások után, de szakembereinket bármilyen jó ügyben felajánljuk, nem leszünk düledező kormányok utolsó támasza, sem pirinyó Napóleonok cipőpucoló szolgája. Aki jogos elvárásainkban mellénk áll, az a barátunk, és nem cseréljük barátainkat gyakrabban, mint a zoknit. Szélsőségek nélkül, és ezerszer többet értünk volna így el.

Mondja végül nálam szebben Dsida Jenő: „Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni / nem lehet.”