Unitárius templomvár Székelyderzsen

Székelyderzs első írásos említése az 1334-es pápai tizedjegyzékben található. Templomának kora a 13–14. század fordulójára tehető, a 15–16. század küszöbén újjáépítették. A legújabb kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy a szentély fedélszerkezete 1494-95-ben, a hajó fedélszéke pedig 1500-ban kivágott faanyagból készült. Így az is kiderült, hogy a templom védelmi emeletének építése az 1490–1510 közötti időszakban zajlott, azonban a cinterem körüli várfal és a bástyák 17. század elején való felhúzásával a védelmi rendszert tovább fejlesztették.

Mindebben, amint a falu fejlődésében is, fontos szerepet játszott az itt letelepült és egy 1478-ban keletkezett birtoklevélben már említett Petki család. Ennek egyik művelt, versírással is foglalkozó tagja Petki János (1572–1612), Erdély kancellárja volt. A székelyderzsi templomvár és hozzá tartozó épületegyüttes, a Berethalmon, Kelneken, Nagybaromlakon, Prázsmáron, Szászfehéregyházán és Szászkézden találhatók mellett egyike azon műemlékeknek, amelyek 1999 óta Erdélyből az UNESCO-világörökség részét képezik. Egyik sajátossága, hogy a belső várfalnak a 18. század óta fél fedéllel védett részén tárolja a falu népe a gabonakészletét és szalonnáját mind a mai napig – tudhattuk meg a kötet tartalmát felvázoló Csáki Árpád történésztől.

A téma kutatójaként Jánó Mihály a templombelsőt díszítő festményekkel kapcsolatos ismereteit osztotta meg a hallgatósággal. Elmondása szerint a feledésbe merült alkotásokat 1887-ben fedezték fel egy meszelés alkalmával, és a budapesti műemlékvédelmi főhivatal feltárásukat, valamint lemásolásukat Huszka József (1854–1934) sepsiszentgyörgyi rajztanárra bízta, amit ő el is végzett. Szakavatott felújításukra 2008 és 2015 között került sor.

A nyugati falról induló és a templomhajó északi felén végig húzódó képsor a kunnal viaskodó Szent László Székelyföldön különösen kedvelt legendáját ábrázolja, azonban a többi helyszíntől teljesen eltérő felfogásban és módon. Ennek utolsó jelenete után két vörös ruhás szent (feltételezések szerint Kozma és Damián), majd Remete Szent Antal alakját találjuk. A legendaciklus, valamint a nyugati karzat alatt a tízezer vértanú megjelenítésének töredékeiben gyönyörködhetünk. A déli falon négy püspök és Saul (Szent Pál) megtérése között Szent Mihály arkangyal látható. A 15. század első felére jellemző, nagyon drága lovagi vértezete és fegyverzete a festmény keletkezésének idejét segít beazonosítani, amit megerősít az alsó felébe bekarcolt évszám (1419) is, amely a legkorábbi az Erdélyben eddig ismert arab számjegyű bejegyzések közül.