Újító alkotók tisztelgése a forradalom és szabadságharc előtt

A jelenlévőket dr. Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte. „Kettős jubileum ez a harmincadik ünnepi tárlat, ugyanis a magyar szabadságharc és forradalom 170. évfordulóját ünnepeljük egyben, és az sem véletlen, hogy az idei tárlat témája a Lészen ágyú, hiszen vidékünkön itt indult el százhetven éve az a mozgalom, ami később városunkat ismertté, híressé tette.” Hozzátette, büszke arra, hogy, mint 2015 óta minden évben, úgy az idei megnyitón is naprakész katalógust kapnak kézhez a tárlatlátogatók.

Az idei tárlat újdonságaként hárman méltatták a kiállított alkotásokat. A festményekről szóló Dobolyi Annamária művészettörténész hangsúlyozta, „ha a háború és a festészet kapcsolatáról beszélünk, talán elsőként a művészettörténetben legismertebb ilyen jellegű alkotás, Picassó Guernica című festménye jut eszünkbe, amely jó példája annak, hogy a borzalom, elnyomás és diktatúra megörökítéséhez nem kell feltétlenül a megszokott szimbólumokat használni, egy szobában játszódó történet is tudja szemléltetni az értelmetlen és embertelen agressziót. Jelen alkotások is erre adnak példát.”

A grafika-, akvarell-, pasztell- és tempera-munkákat méltató dr. Deák Ferenc Loránd műkritikus úgy vélte, „március 15-én a kiállítás nemcsak esztétikai mérlegelés, hanem közösségformáló hitvallás is. A kiállító művész láncszem a foszladozó múlt és amnézia felé tartó jelen között, az ér­ték­őrzést a kortárs művészet figyelemfelhívó jelenében kell tetten érnie”. Vargha Fruzsina művészettörténész a szobrokat, textilmunkákat és kisplasztikákat méltatta. „A tárlat a Lészen ágyú! mondat köré csoportosul, szobrászati és textilipari anyagának szerkezete pedig színesíti, legitimizálja, és még erőteljesebbé teszi azt a mondatot, amelyet több mint másfél századdal korábban Gábor Áron a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár termeiben jelentett ki. Hogy akkor miért nem csak ágyúcsöveket, mellszobrokat és diadalíveket állítottunk ki? A válasz egyszerű: mert mai, újító alkotók mutatkoznak meg” – summázott.

A tárlaton harmincnégy művész: Albert Levente, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Balázs István, Barb Nicu, Bartha Árpád, Bartha Bíborka, Bodó Dávid, B. Hajdú Enikő, Csillag Mónika, Csutak Levente, Deák Barna, Deák M. Ria, Haszmann Júlia Réka, Hervai Katalin, Hosszú Zoltán, Ilés-Muszka Rudolf, Jakabos Olsefszky Imola, Koszta Ervin, Köllő Margit, Máthé László, Miklóssy Mária, Péter Eszter, Petrovits István, Rosinecz László, Sárosi Mátyás-Zsolt, Sárosi Csaba, Simó Enikő, Szász Edit, Vajna László K., Vargha Mihály, Vetró András, Vetró B. S. András és Vinczeffy László – vegyes technikával készített harminckilenc alkotása látható. Az eseményen Opra Hunor Levente, a Turóczi Mózes-iskola Józsa Irén tanár által felkészített ötödikes diákja szavalt, a rendezvényt a Fórika Balázs karnagy vezette Cantus Kamarakórus előadása foglalta keretbe.