Új iskola Háromszéken

A kezdeményezés az ügyet azóta folyamatosan életben tartó Fejér László-Ödön szenátor nevéhez fűződik, így nem véletlen hogy elsőként ő üdvözölhette az egybegyűlteket. A magyar kormányt, a helyi Rotary Klubot és a felújítást kivitelező Conico céget egyaránt érintő köszönetnyilvánítása során elmondta, az épületet ugyan – hosszas egyeztetést követően –hét évvel ezelőtt vette ügykezelésébe a Böjte Csaba nevével fémjelzett alapítvány, de a megmentését, felújítását és a közösség szolgálatába állítását célzó munkát, közös gondolkodást pontosan tíz évvel ezelőtt kezdték el Tamás Sándor megyetanácselnökkel és Bokor Tibor polgármesterrel. „A legnagyobb köszönettel viszont neked tartozom – fordult Böjte Csaba atyához az RMDSZ politikusa. – Ha te nem vagy, ha nem ismerlek meg 2013-ban azon a bizonyos lemhényi búcsún, amely ennyi év távlatából a legtermékenyebbnek bizonyult, akkor ma nem vagyunk itt, nem avatunk iskolát, nem tartunk tanévnyitót, nem mentettük volna meg az épületet és vele együtt megannyi életutat.”

Csák János miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy egy, a világ 39 legfejlettebb gazdaságával bíró országban készített felmérés a harmadik helyre rangsorolta az anyaországi szakképzési rendszert, amelyre a kézdivásárhelyi intézmény is támaszkodhat, és amelynek növendékei mostantól „világbajnokoktól tudnak tanulni”, amit érdemes megbecsülni. „A székelyek nem élnének itt ezeregyszáz vagy ki tudja, hány száz éve, ha nem lennének szorgalmasak, és nem dolgoztak volna folyamatosan. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a magyar kultúrát, a családtámogatási rendszert, ahhoz robosztus, erőteljes gazdaság kell, ezért nem túlzás kijelenteni, hogy a szakképző központból kikerülők vállán is nyugszik Székelyföld jövője” – hangsúlyozta. „Húsz év múlva önök fognak itt tanítani, húsz év múlva önök fognak munkát adni másoknak. Miért adnánk lejjebb abból az elvárásból, hogy itt legyen a Kárpát-medence legjobb szakképző helye?” – tette fel a költői kérdést.

Potápi Árpád János felelevenítette, hogy a szülőföldön való boldogulás elősegítésének egyik eszköze a Kárpát-medencei magyar vállalkozók hálózatának kiépítése, azok támogatása, illetve a Magyarországon bevált duális képzési rendszermeghonosítása körükben. „Azért kell támogatni a szakképzést, mert ha az nem erős, akkor nem teremtjük meg a lehetőségét annak, hogy a gazdasági fejlődőst ki tudjuk szolgálni. És ha nem tudjuk a gazdasági fejlődést kiszolgálni, ha a magyar embereknek nem adunk munkát, akkor a magyar emberek, bármennyire is hűek a hazájukhoz, kénytelenek lesznek elhagyni szőlőföldjüket, hogy a családjaikat el tudják tartani” – figyelmeztetett az államtitkár. Felmérésük szerint a Kárpát-medencei magyar vállalkozók 92 százalékos arányban magyar embereket foglalkoztatnak, ezért amikor a magyar kormány őket támogatja, voltaképpen a helyi magyar közösségeket segíti – tette hozzá.

Tamás Sándor arra emlékeztetett, hogy még mielőtt elkezdődtek volna a munkálatok a részben „összerogyott” épületnél, ugyancsak jó ötletektől vezérelve, közös összefogás eredményeként sikerült felújítani az előtte álló barokk kaput. „A teremtést a temetéstől csak egy hajszál választja el; csak egy gondolat, csak egy jó szándék a romlás és az építés között a határvonal” – fogalmazott a megyetanácselnök, kiemelve azt is, hogy „az Orbán-kormány nemcsak a vállunkat veregeti meg, hanem tételesen mellénk áll, mindannyiszor szükségünk van rá.”

A Kanta Szakképző Központ hiánypótló szereppel bír a céhes városban, több lehetőséget biztosítván a továbbfejlődéshez fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, ami egyben az itthon-maradás melletti döntés meghozatalában is fontos tényező lehet, mondta Bokor Tibor polgármester. Nagy Mózes szobráról szólva megjegyezte, „egy olyan személyiségnek állítunk ismét emléket, aki megalapozta az oktatást Kézdivásárhelyen és Háromszéken”.

Az alkotó, a kantai gimnázium háromszázadik nemzedékének egykori diákja, Vargha Mihály szobrászművész elmesélte, mivel az annak idején, a 17. század végén tizenöt falu híveinek lelki gondozását felvállaló Nagy Mózesről egyetlen rajz, rézkarc sem maradt fenn, gondot okozott számára, milyennek ábrázolja. Hosszas kutakodás után sikerült fényképet szereznie egyik, az 1970-es években Esztelneken lelkészkedő utódjáról, bizonyos Nagy Imréről, amely végül mintául szolgált.

Az ünnepség kulturális hátterét a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ égisze alatt működő Sicton együttes és Fodor Szilvia, a Dunán innen, Tiszán túl Kárpát-medencei vetélkedő díjazottja éneklése biztosította, de meglepetésre a „véletlenül” jelen lévő Molnár Levente operaénekes is eladta a Magyar áldást. A szobor leleplezését, illetve Böjte Csaba áldását követően Fórika Balázs kántor bemutatta a Bartos Lóránt és Iochom István által szerkesztett, A kézdivásárhelyi minorita rendház című kötetet, Pölöskei Gáborné szakképzésért felelős helyettes államtitkár pedig a tantermekbe vezette a meghívottakat.

A Kanta Szakképző Központban hétfőn reggel kezdődött a tanév öt oktatóval és közel nyolcvan tanonccal. A turizmus és vendéglátás területén hasznosítható minőségiszaktudás-szerzés mellett az új intézmény a festő, mázoló, tapétázó, tetőfedő és rekonstrukciós és műemléki festő szakmákban való elmélyülést teszi lehetővé, de ugyanakkor már diplomával rendelkezők is bővíthetik itt tudásokat.