Túllőnek a célon

Tegnap a szociális szolgáltatások terén dolgozó civil szervezetek gyűltek össze éves konferenciájukra a Diakónia Alapítvány Gyöngyvirág utcai székhelyén, hogy megtanácskozzák azokat a módozatokat, amellyel az állam beszáll a tevékenységeik finanszírozásába. A megbeszélés egyáltalán nem volt csendes és eseménytelen.

A szociális ágazatban tevékenykedő erdélyi civil szervezeteket összefogó föderációnak 11 tagja van (Kovászna megyéből egyedül a Diakónia Alapítvány), de a konferenciának voltak bákói, bukaresti résztvevői is. A szolgáltatásokat leszerződő gyermekjogvédelmi igazgatóságok vezetői is szép számmal eljöttek, és a Társadalmi Párbeszéd Minisztériumának két képviselője is, akik azonban igen csendben voltak.

„Igaz, megkérdezték, mivel segíthetnek, melyek a gondok, azokat azonban már ismerhették, hiszen számtalanszor jelezték nekik a föderáció tagjai szóban és írásban, most már ennél eggyel előrébb kellene lépni” – fogalmazta meg panaszát Györgyjakab Miklós projektasszisztens a szervezők nevében. – „Ráadásul nem is igazán illetékesek, hiszen a civil szervezetek a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ám onnan senki nem fogadta el a meghívást.”

Ahol a gyermekjogvédelmi igazgatóságoknak volt pénze, ott még kielégítőnek mondható a szociális szolgáltatások minősége, és mi ilyen szerencsés megye vagyunk, hiszen a tíz évvel ezelőttihez képest már nyolcszoros a gyermekjogvédelmi és szociális vezérigazgatóság költségvetése – derült ki Vass Mária igazgatónő felszólalásából. Az állam azonban teljesen sohasem tudja lefedni a létező és szaporodó igényeket, hangzott el a megbeszélésen, ezért vagy működtetőt keres meglévő szociális intézményeihez, vagy egy bizonyos típusú szolgáltatásra szerződteti a megfelelő ellátást biztosító civil szervezetet. Kovászna megyében ehhez képest a harmadik forma érvényesül, vissza nem térítendő támogatás formájában segítik a civileket.

A törvénykezés azonban nem egységes, és kilengésekre ad lehetőséget. Minden megye a saját szája íze szerint értelmezi őket, van, ahol a Számvevőszéktől való félelem miatt egyáltalán nem szerződtettek civil segítőket, például Temesváron, máshol 300 oldalas dokumentációt kérnek a költségek elszámolásához, és 10 irodai dolgozó felügyeli azt a tevékenységet, amit 6 ember nyújt több tíz rászorulónak – ezt egy Arad megyei szociális szolgáltató rótta fel, de a Bihar megyeiek is hasonló cipőben járnak.

A brassóiak szóvá tették, a törvény által előírt minőségi standardokat nehezen teljesíti egy civil szervezet, más pedig azt nehezményezte, hogy minden választás után újrakezdik a szervezést, illetve hogy a családi életet kellene normának tekinteni, nem azt felüllicitálni: otthon sem eszik meg a gyermek naponta 100 gr húst, akkor a rendszerben miért kötelező?

Miután egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a szociális szolgáltatásokat nem lehet úgy kiszervezni közbeszerzési pályázattal, mint egy alkatrész gyártását, és egy idős vagy fogyatékkal élő ellátása nem standardizálható, a föderáció elnöke, Liliana Gușu javasolta egy munkacsoport létrehozását, melyben az állami szervek és a civilek egyaránt részt vesznek, és feladata olyan törvénymódosításokat kidolgozni, amelyek nem gátolják a segítő civilek működését – ha már nem segítik.