Trófeák és sorsok dugiban

Ezt is megértük. Félmilliárd eurós tenisztorna-döntő Sencsenben, láthatatlanul, dugiban, mint egy pápaválasztás, zárt ajtók mögött. A tömeg kint várakozhat, míg valaki méltóztatik értesíteni, van nyertes. Szóval úgy volt, hogy Simona Halep reggel nyolckor kellett volna cseh vetélytársával megküzdjön, de közben eleredt az eső. (Hallatlan jelenség, ki gondolta volna?) És a kínaiak, akik egy hónap alatt hetvenemeletes felhőkarcolókat építenek, nem találtak más megoldást, mint hogy négy óra várakozás után a két hölgyet betuszkolják valami rejtélyes sportcsarnokba, cikicakázzanak a labdácskával. Kém-űrszondájuk, amely a fűben ciripelő tücsköt premier plánban beazonosítja, van, egy épkézláb kamera a meccs közvetítésére pedig nem került. Így utólag hallottuk, Simona nyert, viheti a nagy pénzt és az ATP-pontokat. Legyünk őszinték, egy céllövésből vagy vívásból sem ért sokat a nagybecsű közönség – űrlakó öltözetben és felszereléssel valami lények karjukat lendítik vagy egymásnak szöknek, majd az elektronikus műszer dönti el, volt-e találat, mennyi és kinek, de a teniszhez mégiscsak odaokosodtunk, értjük az ászt, Nadal izmait és Sharapova szoknyácskáját.

De hát mit panaszkodjunk? A történelem során a kisember annyiszor megtanulta, nem kötnek mindent az orrára. Egyéjszakás kupaktanács döntötte el, az uraság tíz jobbágyfaluja másnaptól nem katolikus lesz, hanem protestáns, vagy fordítva. Annakidején kedvenc irodalmi lapomból értesültem, már nem marosvásárhelyi, hanem Târgu Mureș-i lakos vagyok, és hogy Mátyás királyt Cluj-Napocán dédelgette anyukája, Elisabeta Sălăjan. És a szabadság dicső napjaiban hány ezer dolgozó tudta meg csak úgy, hogy az addig menő gyár, mely kenyerét biztosította, ócskavasnál is kevesebbet ér, fel is vásárolta ócskavas-áron egy irgalmas befektető…

Habár a módszer hasznos is lehet. Milyen jó lett volna egy vidéki sportcsarnokba összezárni az ukrajnai puccsot kitervező Victoria Nulandot egy orosz tábornokkal, vagy most Trumpot a kelekótya koreai mitugrásszal, aztán a népet értesíteni, melyik kaparta ki a másik szemét, melyik gombja bizonyult nagyobbnak, hogy ne kelljen a kárpátaljai Jánosnak meg Dumitrunak meghalni azok őrületéért. Mi pedig nyugodtan drukkoljunk, szeressünk, éljünk.