Törvények suttyomban

Őrizkedem még a gyanútól is, hogy felmentem az éppen soron levő román kormányt bármi alól. Hiszen a szita átlátszó. A mostani román igazságügyi miniszter, Tudorel Toader kérte, s talán ma is kérné a Korrupcióellenes Ügyészség vezetőjének, Laura Codruța Kövesinek a fölmentését, magyarán leváltását, mondván: „túl sok politikus van a börtönökben”. Továbbá hogy ez az állapot, melyet szerinte Kövesi keltett, rossz fényt vet Romániára.
Színpadi kabaréba illő szöveg, mondhatom. Szegény Caragiale, ha ezt megérte volna! De hát nekünk nincs itt(-hon) nevető kedvünk. Románia önmagát járatta és járatja le külföldön, és ez mind gazdasági, mind nemzetpolitikai téren drámai helyzetből fakad. És természetesen a – még szabadlábon levő – román politikusok tülekedéséből. Legyen szabad megjegyeznem, az Európai Unió, mint nagy testvér maga sem cselekszik sokat önmaga lejáratása ellen; gondolok itt és most az alapszerződésre, mely kimondja az európai népek kulturális és történelmi örökségének, hagyományainak megőrzését és megvédését.
Joggal, sőt kötelességgel emlékeztetjük az Európai Uniót naponta saját alapszabályzatának betartatására, ami a romániai magyar nemzetrész következetes fojtogatását illeti. Abban, hogy a mindenkori román politika sokkal, de sokkal többet foglalkozik a faji, nemzeti (lásd: sváb, szász, zsidó, lipován, magyar stb.) elnyomással, mint az ország gazdasági állapotával, abban nagy része van az Európai Unió jogi szédelgésének.
A romániai nemzeti és gazdasági politika – a hazai börtöncelláktól Brüsszelig – éppen ebben a jogtalan jogi helyzetben helytelenkedhet szabadon. Ijesztő összevetni a romániai gazdasági, megélhetési helyzetet a közép-európai (!) országokéval. Önmagát ünnepelteti, akár Ceaușescu, a tegnapi diktátor tette. És „Európa csendes, újra csendes...”, írta Petőfi halála előtt pár nappal, a szabadságharc leverésekor. És írják ma a romániai történészek, közgazdászok is, egyre többen.
Nem tudjuk felmenteni ezt a politikát, hiába mentené fel az igazságügyi miniszter volt korrupciós kollégáit, akik pihegnek a börtönben, és tudják, nem is sokáig. Nem tarthatjuk számon, ki mennyit ül, és mikor szabadul suttyomban vissza közénk.