Történelmi jóvátétel az egykori Bodok szálló lebontása

Az elöljáró annak tudatában idézte fel a Bodok szálloda történetét, hogy a nosztalgiázók ettől nem fogják megváltoztatni a véleményüket (mármint hogy nem kellett volna lebontani), de ismételten leszögezte, egyszerűen nem volt más megoldás. Újra felidézte, a szálloda is áldozatul esett annak az 1990-es években zajló privatizációnak, melynek során a háromszéki közösség által felépített javak többsége megyén kívüliek kezébe került. Legtöbbször az történt az így megszerzett ingatlanokkal, hogy „lelakták, majd bezárták azokat.”

A szállodát ugyan megpróbálták felújítani, de a nagy gazdasági válság közbeszólt. Végül a hasonló sorsra – vegetálásra -- ítélt ingatlanokra kivetett különadónak köszönhetően a tulajdonosa annyira eladósodott, hogy kénytelen volt eladni az épületet az önkormányzatnak, mint egyetlen érdeklődőnek. A város eleinte abban gondolkodott, hogy miután uniós forrásokból felújítja, maga működteti, de ez hibás elgondolásnak bizonyult: sok befektető ugyanis azért lépett vissza a szálláshelyekbe való beruházástól, mert félt, hogy az önkormányzattal nem fogja bírni az árversenyt.

Ezért döntöttek utóbb arról, hogy értékesítik az épületet, de ez a szándék is kudarcba fulladt, így nem maradt más hátra, mint valami újat tervezni a helyére. Ezt megalapozandó, rendkívül hosszú előkészítési folyamat után az épületet kizsigerelték, majd múlt héten a falak bontását is megkezdték.

A polgármester megerősítette: azokat az épületeket, amelyeket meg lehet menteni és érdemesek is arra, megmentik, ahogy azt tették a dohánygyárral, a mostani városi adóhivatal épületével, mely egykor a Romtelecom székhelyeként szolgált. Amit viszont nem lehet megmenteni, azt lebontják.

 A Bodok szálloda helyén egyelőre parkoló lesz. Arról, hogy az oda tervezett, több kulturális intézménynek helyett adó épület felhúzására mikor kerülhet sor, a polgármester fölöttébb előremutató választ adott: „Az az épület urbanisztikailag történelmi jelentőségű lesz, mert azzal lesz befejezve a főtér, amelynek északkeleti oldala jelenleg hiányos. Nem sietjük el, mert annak olyannak kell lennie, hogy 200 év múlva is büszkék legyenek rá az utódaink. Amikor odajutunk, megépül.”

Fotó: Tuchiluș Alex