Törökverő futballcsoda

Köszönöm, fiúk, hogy rám cáfoltatok. Berzenkedtem, a stadionépítési-mánia miatt, úgy kell nekem, sarokba vonulok, és szégyellem magam. Lakat a számra, egy ujjal pötyögtetem a meakulpázó jegyzetemet. Igazad volt, Viktor, lassan bejön a számításod, a tetszhalott magyar labdarúgás újraéled, mint a Louis de Funés-filmben a sármos, szívtipró Hibernatus. Ha az ötvenes-hatvanas években az egész világ tudta, hogy Hángeri, jessz, Pouschkash end Kotchis, uanderful Groshits, most már tanulják a Sobosláit meg Khálmárt.

Néhány élettanulság a fociból is jön, hogyne. Minél diszkrétebb az irányítás, annál jobban mennek a dolgok. Ki a csoda tudja Svájcban, ki az állam- meg miniszterelnök, de működik a társadalom, mint egy svájci óra. Az edzőket is ágyba zavarta a kovid, és né, hogy nyargaltak a fiúk, és nyertek. A tanárok is tudják, igazgató meg inspektor, ha távol van, megy minden, mint a karikacsapás. (Persze azért egészséget kívánok Rossi mesteréknek).

Furcsaságok furcsasága. A magyar válogatott feljut a Nemzetek Ligája A csoportjába, de a harmadik kalapból várja a világbajnoki sorsolást, míg a románok, akiket a norvégok karanténja juttatott három ponthoz, a második kalapban kackiáskodhatnak. Ez olyan, mint ahogy Brazíliában történt 1970-ben. Akkor, az év végi újságírói szavazatok alapján Tostao lett az év brazil labdarúgója, Jairzinho az év brazil sportolója, és Pelé a világ legjobb sportolója. Azóta csuklom, ha erre a logikai bukfencre gondolok.

Amire aztán tényleg nincs (sport)logikai válasz, az a németek null–hatja a spanyolokkal szemben. Én nem állítok semmit, csak megemlítek két régebbi hazai futballbotrányt. Réges régen, a román válogatott Svájcban játszott, félidőben 1–1 az eredmény, szép román játék, a második félidőben a svájciak rúgtak még ötöt, azért csak ötöt, mert sajnálták a földbe meredt lábú dáko-romaiakat. Aztán az aradi UTA – fénykorához közel – 1–2-es félidő után 1–10-re kapott ki Lengyelországban egy nem éppen Barcelona-kaliberű csapattól. Ezek után az edzővel együtt az orvos is repült, khm, khm, tetszik érteni. Pedig a németeknek ott van a Bayer (nem Bayern), azok értenek a... khm, vitaminokhoz. Na de én is vettem be már véletlenül hashajtót aszpirin helyett, túléltem…