Tollvonás és lehetőség!?

Erdély elvesztéséről beszélve, Wass Albert egy visszaemlékezésében azt mondta, még az apja sem hitte, hogy Erdély a románokhoz kerül, a többi nemes egyszerűen legyintett erre. Kevesen gondolták, hogy egy országot, még ha több nemzetiség lakta, szétrobbantanak, az új határokat a nagyhatalmak gazdasági és katonai érdekeik szerint húzzák meg.

Tudott, hogy a trianoni szerződést valamire való politikus nem akarta aláírni, végül is Drasche-Lázár Alfréd, rendkívüli követ és Bernárd Ágost, népjóléti miniszter szignálták. Ha nem írják alá a szerződés-parancsot, talán erőltetni lehetett volna egy népszavazást. Ettől ugyanis, az utódállamok úgy féltek, mint az ördög a tömjéntől. André Tardieu, többszörös francia miniszterelnök ki is jelentette: „Nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor, a lakosság ellenszavazata következtében, nem jött volna létre Csehszlovákia.” Tomás Masaryk, Csehszlovákia első elnöke szerint is választaniuk kellett Csehszlovákia megteremtése és a népszavazás között. Romániában sem szerettek volna lakossági voksot, ezért pedáloztak folyamatosan a balázsfalvi gyűléssel. Ott azonban sem a magyarok, sem a németek és románok jó része nem volt jelen. Francesco Nitti, olasz miniszterelnök és belügyminiszter pedig egyenesen kimondta: „Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat.” Vehemesen tiltakoztak az oroszok is. „Rájuk erőszakolták (a magyarokra) a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke... ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak” – állította Lenin. Ezt lehetett volna kihasználni a második világháború után. Nagy Imre, a romániai magyar politikusokkal való beszélgetései egyikén azt állította, hogy az 1947-es párizsi békeszerződést Magyarországnak nem kellett volna aláírnia. Akkor sem, ha Sztálin ezért megharagudott volna. „Jobb lett volna, hangsúlyozta Nagy Imre, ha az országot a négy nagyhatalom megszállja mindaddig, amíg leülepednek a bosszúálló hajlamok.”

Így történt volna vagy nem – válaszolni erre nem lehet. De tudni kell erről is, amikor Erdélynek Románia általi annektálásáról beszélünk.