Terror és a megszállás ellen harcoltak

Bordás Attila, a Székely Ifjak Társaságának egykori tagja, volt politikai elítélt elérzékenyülve beszélt Szalay Attiláról, annak egykori házánál. Mint mondta, egyszer találkozott vele, és úgy marad meg emlékezetében, ahogyan akkor látta. – Szalay Attila volt az 1956-os események első háromszéki áldozata, 1958-ban ítélték el, rá egy évre meghalt a börtönben, halálának oka pedig mai napig ismeretlen.

1957-ben és 1958-ban március 15-én tizenéves diákok titokban koszorút helyeztek el az 1848–49-es emlékműnél az Erzsébet parkban. Bordás Attila kiemelte: hittek abban, hogy a forradalom ide is elér, és azért koszorúzták meg a forradalmi emlékművet, mert 1849 tavaszán az akkori forradalom és szabadságharc, már csak Háromszéken élt még. Tettükért a felnőtt Szalay Attila 18, Ütő Szabó Lajos 15 éves börtönbüntetést kapott.

Nagy Zoltán történész 1956 üzenetéről beszélt, a mai fiatalok számára. Mint mondta, a legfontosabb üzenet az, hogy nincs lehetetlen és függetlenül attól, hogy mekkora ellenállással vagy elnyomással kell szembenézni, sosem szabad meghunyászkodni.

–1956-ban egy maroknyi magyar fiatal, a pesti srácok szembementek a kor szuperhatalmával, a Szovjetunióval, racionális becslések szerint tudták, hogy nincs esélyük, de ez mégsem tántorította el őket attól, hogy megtegyék azt, amit meg kell tenni.

Főhajtás Kézdivásárhelyen

A megemlékezések sorozata Kézdivásárhelyen a református temetőben álló 1956-os kopjafáknál kezdődött, a Református Kollégium diákjai hajtottak fejet.

A jelenlevőket köszöntő diák után Bartos Károly református tiszteletes, iskolalelkész a hegyibeszédből kiragadott szövegrészletre felépülő beszédében az ember töretlen szabadságvágyára, az egymás iránti kölcsönös tiszteletre hívta fel a figyelmet.

Dimény Kata kilencedikes diáklány az 1956-os fiatalok üzenetét hangsúlyozta.

„Ők tudják igazán, mivel járt a nép ellenségének lenni a népköztársaságban, mivel járt a kitelepítés. Ők tudják igazán, mit jelentett a magyar gulág foglyaiként tűrni, és életben maradni. Azért vagyunk itt, hogy megértsük a fiatal nemzedék ellenállását egy olyan rendszerrel szemben, ahol a tudás és a tanulási vágy ki volt szolgáltatva az elvtársak óhajainak, és a tudományos materializmus elvárásainak. A mai nap legfontosabb célja tehát ez: találkozni és megérteni az előttünk járók, a múlt üzenetét. 1956 a magyar csoda 12 napja volt. Ez a 12 nap kifejezte a magyar nép szabadságvágyát, nemzeti érzelmeit és az igazság iránti tiszteletét” – hangsúlyozta a református kollégium diákja, aki után az iskola IX. A. osztályosai mutattak be egy ’56-al kapcsolatos, Rancz-Gyárfás Zsuzsa tanárnő által betanított előadást, amiben a szabadságot akarók és a vörös terror szolgái csaptak össze.

Este 7 órakor a kézdivásárhelyi diákok fáklyás felvonulása után az egykori székely katonaneveldénél is 1956-os megemlékezés zajlott. Közreműködtek a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjai, az előadást betanította Dr. Rancz Teréz, Nagy Babos Tamás és Pakó László. A nap koszorúzással zárult a Hősök Emlékművénél.

Baróton az erdővidéki elítéltekről is megemlékeztek

Tegnap a Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében felavatott Petőfi utcai 1956-os emlékműnél tartottak megemlékezést és koszorúzást Baróton.

Kidomborították: az 1956-os forradalom ma is példaként szolgál a magyarság életében. Emlékeztettek a bátrakra, a hősökre, akik szembeszegültek a vörös hadsereggel, és megemlékeztek arról az 58 erdővidéki személyről is, akiket csupán azért, mert szimpatizáltak a forradalom eszméivel, összesen 383 évnyi börtönre ítéltek a magyar forradalom leverése utáni romániai megtorlásban.

A megemlékezésen közreműködött a báró Wesselényi Miklós kórus, verset mondott Oláh Kátai Kinga diáklány. Zárszót és áldást Fülöp László miklósvári plébános mondott, hangsúlyozva, hogy a szabadság Isten ajándéka, s bár ma szabadságban élünk, azt mégsem tudjuk igazán ünnepelni, hiszen magunkban sokféle börtönt kialakítunk, sok függőségnek vagyunk rabjai.

Kovásznán a központi parkban emlékeztek

A Magyar Szabadság Napja alkalmából a kovásznai MPP szervezésében a központi parkban állított 56-os emlékműnél hajtottak fejet a forradalom hősei előtt.

–  A világot uraló rossz, egyre inkább előlép ál-jelmezéből és tettei, valamint tervei egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak – figyelmeztette az egybegyűlteket. A megemlékezésen verset mondott Csősz Csongor 11. osztályos, Szász Mihály 12. osztályos diák énekes és gitáros előadást tartott, a rendezvényt Pap Gyopárka 12. osztályos tanuló vezette fel.

Lélekhez szóltak Orbán Lajos vajnafalvi református lelkipásztor és Péter Arthur katolikus plébános, közreműködtek a református ifjúsági zenekar, a Kovásznai Ifjúsági Fúvószenekar, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjai és a Havadtőy Sándor cserkészcsapat.