Tehetséggondozás Kovásznán

– Zsolt pajkos, víg kedélyű kisdiák, aki huncutságával, humorával lopta be magát szívünkbe. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek, nagyon könnyen beilleszkedett az új közösségbe. Magabiztos, készséges, érdeklődő, fontosnak tartja a rá bízott feladatokat, és próbál tökéletesen megfelelni az elvárásoknak. Eleinte nem tulajdonított különösebb fontosságot a versenyzésnek, de nem kellett sokáig biztatni, hogy próbára tegye magát. Az első sikerek után már magától jelentkezett a népdalversenyre, hisz nagyon szeret énekelni – mesélte tanítványáról Fülöp Annamária.

A népdalversenyre az egész osztály közösen készült.

– Kiválasztottam egy életkoruknak megfelelő népdalcsokrot, amit énekórák alkalmával tanultunk meg. Majd szűkítettem a kört a Zsolt jelleméhez, hangszínéhez találó 5 népdalra. Ezek közül már ő választotta ki a neki legjobban tetsző hármat – tette hozzá.

Zsolt szép hangját az édesanyja felmenőitől örökölte, dédnagymamájának, nagytatájának nagyon jó hangja volt, s édesanyja is énekelt kórusban. Mindezek mellett az egész család szereti a hagyományokat, a magyar népi értékeket. A pedagógus szerint az otthonról hozott csomag, a szülők odaadása, támogatása is sokat segített.

A tanítónő legfőbb feladatának tartja, hogy minden gyermekből előcsalogassa a rejtett tehetséget, mert az erősségeik növelik önbizalmukat, segítik személyiségük kiteljesedését.

– Nagyon fontosnak tartom a célhoz vezető utat, a türelem, kitartás fokozását, rávezetni a gyerekeket arra, hogy merjenek kilépni komfortzónájukból, mert csak úgy valósul meg a tanulás. Mi, pedagógusok, hatalmas szeretettel és odaadással végezzük ezt a munkát, minden apró siker örömforrás számunkra. Ha egy gyermekben felfedezzük a tehetséget, azon vagyunk, hogy minél jobban fejlesszük, s nem magunkért, hanem őérte, hogy kiteljesedjen, hogy felkészüljön a lehető legjobban az életre. Energiát, erőt pedig ők maguk, a csodák, a gyerekek adnak – emelte ki.

Minden verseny egy tanulási folyamat, amiért harcolni kell. Ilyenkor minden gyerek önmagához mérten próbál a lehető legjobban teljesíteni, de néha nem úgy sül el a dolog, ahogy szeretnék.

– Ezeket a helyzeteket próbálom felvázolni a gyerekeknek, hogy tudják, mire számítsanak. Minden alkalommal megerősítem őket abban, hogy képesek a feladat teljesítésére. Megbeszéljük a megmérettetés hozadékát, hogy mi az, amit nyújt nekünk, mennyivel gazdagabbak leszünk utána. Arra nevelem a tanítványaimat, hogy merjenek hibázni, hisz a hibák jobban tudatosulnak, s ezáltal, ha kijavítjuk, jobbak leszünk, s tanulunk belőlük. Versenyhelyzetben legfontosabb, hogy érezzék jól magukat, legyen akaratuk véghezvinni a feladatot, s teljesítsenek legjobb képességeik szerint. A természetesség, egészséges önbizalom, kitartás, szorgalom, alázat bontakoztatja ki a tehetséget. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert eddigi munkám során nem adódtak nagy drámai helyzetek a kudarc miatt. Valószínű, hogy az osztálylégkör, a kölcsönös bizalom, az empátia azok a tényezők, amik segítenek megélni az ilyen helyzeteket. A siker természetesen hatalmas elégtétel, hisz ez a gyermek, szülő és pedagógus közös munkájának jól megérdemelt gyümölcse. A sikerélmény hajtja a gyereket egyéniségének kibontakozása útján. Növeli önbizalmát, önismeretét, örömforrás. És ha a gyerek boldog, elégedett, én is az vagyok – summázta a pedagógus.