Tamásiba ütközve

Ha az iskolában nem sikerült elmélyedni Tamási Áron munkáiban, most itt az alkalom: Sepsiszentgyörgy főtéren, a színházzal szemben szépen szerkesztett, elegánsan „kirakatba” helyezett hatalmas képek kényszerítik megállásra az arra sétálót, s ha akarja, ha nem, máris vonzáskörébe kerül a 20. század egyik legtöbbet olvasott írójának.

Pár napja tudtam meg, hogy felmérések szerint is jelenleg a legolvasottabb magyar író, s szerencsére a múltra károsan érzékenyek még nem tudták Tamási Áront letaszítani a trónról. Születésének kerek évfordulója (1897–1966)), a 125 év adta magától a címet, s így lett emlékév ez a 2022.

Farkaslakán született, s amikor feltöltődésre, újraszületésre volt szüksége, lejött a fővárosból, s ha fizikailag ez nem is történhetett meg, hát írásaiban üzente, szívesen jönne ő, ha nem lenne annak ezer akadálya. A legátkosabb akadály pedig az országhatár megváltozása volt, mert ez bizony magával hozta bizonyos mértékben az otthontalanságot is.

Ugye, milyen jól megfogalmazódik ez az Ábelben is, hogy bárhol is legyünk ebben a világban, valahol otthon vagyunk benne. Persze, ez nála nem így történt, mert amikor kiment az újvilágba, Amerikába, nem csupán az otthontalanság érzése mélyült el, de a pénztelensége is, s ez a kettő együtt elég erős volt ahhoz, hogy őt nemsokára hajóra ültesse, s visszavezesse haza. Igaz, Amerikában sem dobta sutba a plajbászt, írogatta és küldözgette haza hosszabb-rövidebb arásait, s mikor végre hazaérkezett, a kész kötet várta, amelynek köszönhetően egyszerre nagy író lett. Amit soha senki nem rótt fel neki: minden írásában a székelységgel foglalkozik.

Évekkel ezelőtt érettségiztettem Kovásznán, ennek középiskolai színjátszó köre egytől egyig bemutatta a Tamási-színműveket. A soron következő diák éppen Tamási-drámáról húzott tételt. Nem tudott. Akkor kiküldtem a folyosóra, hogy ott nézzen szét. A falon ugyanis kiakasztva a színiköri előadásokat hirdető plakátok. Leforrázva jött vissza a vizsgázó, s megígérte, őszig pontra teszi ezt a Tamási-ügyet. Lehet, hogy ez megtörtént, lehet, hogy nem. Ám Tamási nevét bizonyára megjegyezte. Mint megjegyzi az is, aki sétálás közben egy ilyen hatalmas Tamási-képbe beleütközik.