Szögesdrótos kultúra

Újraolvasni serdülőkorom slágereit, ó, de izgalmas kaland! Valamint megrendítő. Mert látom és tudom azt, amiről akkor fogalmam sem volt. Vologya utcája. Lev Kasszil és Max Poljanovszkij regénye. (Van még az oroszoknak szerzőpárosuk, Ilf és Petrov, ők tudják, hogy csinálták…). Határozottan jól megírt, megható regény egy Krím-félszigeti fiúcska életéről és haláláról a náci invázió alatt. Mert akármennyire nyomorgott is az a nép, mégiscsak a hazáját védte.

Ennek a Lev Kasszilnak volt egy bátyja, az is irodalmár, akit 1937-ben letartóztattak mint osztályellenséget, bebörtönözték majd agyonlőtték. Felesége is nyolc év munkatábort kapott mint ellenség rokona ugyebár. És Kasszil, mintha semmi sem történt volna, tovább dolgozott és megírta a gyönyörű szovjet eposzt a hős gyerekről, a háttérben a dicső Sztálin fenséges, óvó árnyékával. Talán mert a másik oldalon ott volt a minden zsidót kiirtani készülő Hitler, és akkor mégiscsak kevésbé rossz ez a sátán, ki láthat bele egy ember szívébe?

Másik példa: Maja Pliszetszkaja, a huszadik század talán legnagyobb balerinája, az ugyancsak orosz Galina Ulanova mellett. Az édesapja mérnök szakember, fontos vállalat igazgatója, míg rásütik az imperialista ügynök bélyegét, ami után csak a kivégzőosztag következhet. Az édesanyát másik kisgyerekével munkatáborba küldik, Maja csak egy nagynéni jóvoltából szabadul meg, aki magához veszi. A háború csak véget ér, elérkezik Sztálin születésnapja, és az immár Bolsoj-sztár Maja Pliszetszkaja ott táncol az apját agyonlövető diktátor előtt, Mao Ce-tung a páholyban tapsol. A zseniális művésznő örvend, amikor később Hruscsov kegyes személyes közbenjárására útlevelet kap, külföldön is népszerűsítheti a szovjet művészetet.

Szolzsenyicin írja a Gulag-könyvében: a nyílt utcán csak úgy megjelent két alak, közrefogott egy harmadikat és vitték, és sok száz járókelő, aki tudta, a szerencsétlenre halál vár, soha közbe nem lépett kiszabadítani, pedig megtehették volna.
A diktatúra leigázó-megigéző kettős hatása?
Valaki azt mondta, ha ma Észak-Koreában megdőlne a kommunista diktatúra, az emberek leülnének a földre, türelmesen várva, hogy jöjjön valaki, és mondja meg, mit kell tenniük.
Letörölöm verejtékes homlokom, és visszatérek a kis Vologya történetéhez, mert szép, lenyűgözően szép…