Színes társaság

Már I. L. Caragiale sem volt jó véleménnyel az akkori román kormányról. Persze, sem akkor, sem most nem állt és áll szentekből az országvezetés. Sőt, az utóbbi 25–30 évben is akadt miniszter vagy miniszterjelölt, akinek a tanulmányai megkérdőjeleződtek, a hozzáértéséről nem is beszélve. Emlékezhetünk egy Radu Vasile nevezetű miniszterelnökre, aki a bakik miatt eltűnt a politikai süllyesztőbe. Halvány miniszterelnökök voltak tehát, de olyan, mint a szocdem Mihai Tudose, aki a székelyeket fel akarta akasztatni, kevés.

S a miniszterek? Volt egy Niculae Spiroiu nevű tábornok, hadügyminiszter, aki azt mesélte, hogy a tankról leesni veszélyes, mert meghülyül az ember. S ő már háromszor leesett… A másik, a több pártot is megjáró Gabriel Oprea gatyatábornok az egyenruhák rendezése közben, villámgyorsan vált hadseregtábornokká, s olyan parancsokat osztogatott, hogy azoknak most börtönszaguk van. A szállításügyek valahai főőre, a liberális Relu Fenechiu, már rács mögött ücsörög ő átfestett régi gépeket adott el újként. Ezzel csak jelzem, hogy bármilyen nagy fizetést kaptak – és kapnak – honatyáink, a pénz náluk sosem volt elég.

De közeledjünk az időben. Emlékezhetünk a műszaki végzettségű Cristina Gusethre, aki az alkotmányt sem ismerve szeretett volna a szakértői kormányban igazságügyi miniszter lenni. Ugyanabban a csapatban az ipari vegyész Aura Răducanu felelt az európai pénzek lehívásáért – egyetlen centtel sem gazdagította az ország kincstárát.

A jelenlegi csapat sem különb. Fájdalmas volt hallgatni a szocdemek gazdasági minisztere, bizonyos Dănuţ Andruşcă meghallgatásán végbevitt makogást, amelyből kiderült, hogy semmihez nem ért. Az oktatásért felelős Valentin Popa, különböző tudományos fokozatok tulajdonosa és a suceavai egyetem rektora olyanokat jelentett ki a tanügy megszervezéséről és a doktori disszertációról, hogy társai is hanyatt vágódtak a döbbenettől. Uraim, hölgyeim, a doktorit lehet másolni. Legalábbis szerinte.

A már leszerepelt vagy éppen most leszereplő országnagyok névsora hosszú. Bőven akad olyan is, aki mára a névtelenség homályában tűnt el. Ha nem az adófizetők pénzén ülnének problémamegoldó helyeken, azt írnám, hogy színes egy balkáni társaság. De sajnos, a bőrünkre, az életszínvonalunkra megy a játék.