Szentléleken is forgathattak volna

Dávid Antal a kolozsvári Keleti Újság szerkesztőjeként egy adott alkalommal munkahelyén tanúja és résztvevője volt annak a beszélgetésnek, amelyet az Erdélyben tartózkodó fiatal filmrendező, Szőts István folytatott Nyirő Józseffel egy filmterv ügyében. Dávid a rendező figyelmét a szentléleki példára, illetve Szakács Antalra hívta fel, mint ahol, illetve aki révén a forgatás lebonyolítható lenne. A Nyirő-novellák alapján készült Emberek a havason című film végül elkészült – 1942-ben elnyerte Velencében a biennálé díját –, igaz, nem felső-háromszéki helyszíneken forgattak, de az alább közölt levél írásának idején még komolyan latba esett ez a lehetőség.

Dávid Antal író és újságíró volt, 1944-ig Dávid Iván néven jelentek meg kötetei, illetve közölt erdélyi magyar lapokban. 1973-ban jelent meg Budapesten a Háromszék nem alkuszik című történelmi regénye, amelynek új kiadását a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg 2018-ban. Íme, a levél:

Kedves Barátom!
Tudomásom szerint ez az első levelem, amit Hozzád intézek, s a magyarok Istenének jósága folytán ezúttal is örömhírt tolmácsolhatok. Fogózz meg, mert olyat olvasol, hogy vagy leesel a székről, vagy a gerendáig ugrassz örömödben.
A budapesti Hunnia Filmgyár Nyirő Józsefnek egyik novellájából kis székely filmet akar forgatni. A film rendezője, Szőts István a mai napon itt járt szerkesztőségünkben, megbeszélést folytatott Nyirővel, majd engem is bevontak a beszélgetésbe, s nagybecsű háromszéki bicskás létemre úgy befolyásoltam a diskurzust, hogy a film Szentléleken fog elkészülni. Ebben igen nagy érdemed van Neked, mert a Jézusfaragó szabadtéri előadásának igen szép híre volt, tudom, hogy azt Te rendezted, s annak idején bőven referáltam Nyirőnek személyedről. Sajnos én az előadást nem láttam, mert nem utazhattam el Kolozsvárról, de hallottam, hogy a szereplők a saját havasi környezetükben az igazi székely mondatokat olyan természetesen mondották el, s mozdulataik olyan élethűek voltak, mintha nem is színházat játszottak volna. Így, komám, most Rád hárul a feladat. A filmgyár elhatározta, hogy a filmet tisztán székely falusiakkal akarja játszatni, és egyetlen színészt sem ereszt a masina elé.
Szőts István barátom körülbelül két hét múlva ellátogat Szentlélekre, hogy a külső felvételek helyét megtekintse, s megadja a szükséges utasításokat az előkészületekre. Mivel vidékünk híre és idegenforgalma jövője szempontjából nem elhanyagolható kérdés a film ottani megrendezése, nagyon kérlek, állj a rendező úrnak segítségére. Hogy már előre tudj gondoskodni a szereplőkről, közlöm, hogy Nyirő József Most már jöhetsz, Jézuska! című novellájából készült a forgatókönyv. A novellát a Havasok könyve című kötetben megtalálhatod. Kérlek, olvasd el, hogy a szereplő személyekről fogalmat alkothass magadnak. Mindenesetre két erős, kemény, igazi havasi favágó-szereplőre van szükség. De Te annyira gyakorlott vagy ezekben a kérdésekben, s művészi meglátásodban annyira bízok, hogy bővebb részleteket nem is kívánok közölni a forgatókönyvből, hiszen a novella elolvasása után már mindent tudni fogsz.

A felvételek egy része a hegyekben történik majd, miután leesett a hó. A film ugyanis karácsonyi kép lesz. Szükséges falusi kellékek, állatok, szekerek s egyéb dolgok rendelkezésre állanak. A belső vételeket valószínűleg a Hunnia budapesti stúdiójában fogják ugyancsak a jó szentlélekiekkel forgatni.

Egyszóval Ti is a lepedőre kerültök, s ez egyben azt jelenti, hogy divatba jövünk.

Csak az atyafiak vajegy pesti urat osztán meg ne bicskázzanak!

Komám, kapjatok csülökre, mert eddig az oláhok voltak divatban, most mi jövünk. Remélem, hogy a hír Téged kellemesen érint, s a falunak is örömére válik. De a renegátjaitok lehetőleg ne örüljenek sokat.

Szíves barátsággal üdvözöl: Dávid Iván
Kolozsvár, 1940. október 28.