Szentgyörgyi pionírok

2013 tavaszán pattant ki az ötlet egy kezdeményezőkészséggel rendelkező hobbikertész fejéből, hogy közösségi kertet alapítson. Nem is túl sok keresés után meglett a terület, s meg hozzá az akkor még többnyire ismeretlen városi kertésztársak is, és elindult a munka. A nagy cél pedig akkor még a biokert volt...

Könczey Botond újsághirdetés útján toborozta maga mellé a reményteljes további bérlőket, s nevükben 5 évre megkötötte a szerződést a város szélén levő 50 áras terület használatára. Azt közösen 1,7 áras parcellákra osztották fel, kezdetben mintegy 20-an láttak neki a dolognak, volt, aki egynél több parcella művelését is vállalta. Együttes erővel ágakból fontak kerítést, hogy a szomszéd kecskéit távol tartsák, két kutat fúrtak a 250 méteres területre, s mivel a föld kiváló minőségű, sok örömet szerzett az időközben részben megcserélődő bérlőknek is.

Igaz, nem egyforma hozammal és küllemmel rendelkeztek a parcellák, hiszen a nyugdíjasoknak több idejük volt rá, mint az elfoglalt tanároknak vagy más, nem nyolcórás munkaidő mellett kertészkedőknek. Az alapítót elszólították más elfoglaltságai, a vegyszermentes kertészkedéshez ragaszkodók mellett egyesek kompromisszumot kötöttek, és a pityókát, vagy erős fertőzöttség mellett esetenként más zöldségeket is befújtak azzal, amivel annak idején nem is gondolták volna, hogy megteszik. És hát nem lehet minden lárvát kézzel leszedni, és a liszteske és a káposztabolha is nagyon hatékonyan tönkre tudja tenni a termést...

Közben persze tapasztalatcsere is történt, a fokhagymaleves-permettől a csalánleves-trágyaléig, a paradicsom rézdrótos megvédésig, a növénytársításoktól a fajtaválasztásokig és magcsereberéig sok minden volt a közösségben. Nagyobb megrendülés akkor érte a csoportot, mikor a harmadik év őszén a gazda gyors távozásra szólította fel a társaságot, mivel sürgősen el akarta adni a kertet. Az eljárást akkor nem vették jó néven, egyedüli megoldásnak az látszott, hogy a kertészkedők megvegyék a területet. Végül is ketten éltek a bérlők elővásárlási jogával, de mert a tisztesség úgy kívánta, az 5. év lejártáig minden maradt a régiben, azaz mindenki tovább művelte kertecskéjét. És lőn!

Az idei időjárás szépen feltette a koronát az 5. évre, gazdag termést, esetenként dzsungelt produkált némi emberi segítséggel, vagy éppen annak híján, merthogy olyan sokfélék az emberek... Jövőtől pedig kezdődhet minden – közösségi kertészkedés – elölről, ha akad valaki, aki megszervezi máshol, másokkal, mert ebben a kertben az új tulajdonosok a továbbiakban építkezni szeretnének.

A közösségi kert ötlete nálunk sem volt új dolog, nagyvárosokban már évekkel korábban kapirgáltak pár négyzetméteres parcellákon a saját murok, paradicsom ízét értékelni tudó lakók. Székelyföldön sem kuriózum, Gyergyószentmiklóson például 4 éve folyik a város tulajdonában levő 20 áras, 30 négyzetméteres parcellákra osztott területen a kertészkedés, nagyjából állandó, harmincas létszámú társasággal. Ajánljuk a kezdeményezést a városvezetőség figyelmébe is, az „élhető város” imázsához ez is hozzájárulna. Kézdivásárhelyen idén márciusban hirdették, hogy hely bérelhető a Diós közösségi kertben, utánanézünk, hogy lett-e sikere.