Szent Iván napja az Avas-tetőn

Az Avas-tető napján nemcsak almásiak és lemhényiek vettek részt, sokakat vonzott a – többek között – Attila-emlékművel ékesített hely által kínált csodás panoráma és a tény, hogy Szent Iván napjának végét egy mondákkal átitatott helyen töltsék. Az esti órákban gépkocsik százait lehetett megszámolni a hegyoldalon, sokan más járművel vagy éppen gyalogszerrel jutottak fel a Kézdialmás és Lemhény közötti magaslatra. Nem bánták meg.

Első alkalommal tartották meg a lemhényi és almási önkormányzat közös szervezésében a Szent Iván-éji álom című rendezvényt, amit a két település közös falunapjaként szeretnének bevinni a köztudatba. Nem jelentett akadályt kihajtani gépkocsival az Avas-tetőre, bár ez nem minden sofőrnek ment könnyen az út meglehetősen keskeny volta miatt, ami akkor okozott gondot, ha két gépkocsi összetalálkozott. Ennek ellenére mindenki szerencsésen felért, és kijelenthetjük: a tetőn, az időnként szeles idő ellenére rengetegen voltak kíváncsiak a rendezvényre.

A tűz őrzői a hegytetőn

A nagyméretű székely zászlóval koronázott hegytetőn sörsátrak és jurták voltak felütve, előttük barantaruhába öltözött fiatalok és zöld egyenpólós irányítók magyarázták a tudnivalókat az érdeklődőknek. Péter Barna, a pár hete alakult, torjai Bálványos Fiai – a Tűz Őrzői Egyesület részéről érdeklődésünkre elmondta: mivel őseink állattenyésztéssel is foglalkoztak, és a legelők keresése céljából állandóan változtatniuk kellett a lakhelyüket, így a jurta volt a házuk, ami egyébként télen meleg, nyáron meg hűvös, attól függően, hogy milyen nemezzel van borítva.

Megtudtuk, a jurtán található tűzluknak kettős szerep jutott, ebből egyik spirituális: a „kitündöklőn” keresztül áramlott be a szeretet tartalmazó napfény és más kozmikus energiák. A jurtában mindenkinek megvolt a helye, az ajtónyílással szemben ült a házigazda, jobbján a nők, balján a férfiak foglaltak helyet, amikor vendégek érkeztek, azok a gazdával szemben telepedtek le. A jurta mobilitás szempontjából nagyon célszerűnek bizonyult, mert a nők két óra alatt le tudták bontani.

Péter Barna az egyesületükről is beszélt: tucatnyian vannak, akik hét–nyolc éve a természet körforgását tisztelik, és megünneplik a napfordulókat, többek között Bálványos váránál, ami a jelvényüket is díszíti. A civil szervezetet azért hozták létre, hogy különböző rendezvényekre járva a hagyományokat megismertessék az érdeklődőkkel. E mellett íjászbemutatót tartanak, gyógynövény- és gombaismertető-túrákat szerveznek. Tagjaik között egyébként sokan régi szakmákat ápolnak, vagy kézműves-tevékenységekkel foglalkoznak.

A másik, Szászfaluról hozott jurtánál Márton Károlyt találtuk, aki „sámánöltözetben”, egy dobbal kergette el a szelet a hegyről, ahogy arra egyébként Molnár István polgármester is megkérte a megnyitóbeszédével. Nem állíthatjuk biztosan, hogy a dobpergés játszott közbe, de tény, hogy később a viharos szél csitult…

Főzőcskézés, íjászbemutató és előadások

A jelenlevőket a rendezvény megnyitóján az almási elöljáró köszöntötte, mivel lemhényi kollégája, Lukács Róbert polgármester objektív okok miatt később érkezett fel a tetőre. Molnár István a hagyományok ápolására és az együvé tartozás fontosságára hívta fel a figyelmet, szerinte az Avas-tető napja kitűnő alkalom ezek gyakorlására.

A köszöntőbeszéd után Kádár Mikola András többszörös íjászbajnok tartott rögtönzött bemutatót, majd megköszönte azt a segítséget, amit az almási önkormányzat nyújtott azért, hogy további rendezvényeken vehessen részt. Alátámasztandó, hogy a támogatás nem volt hiába, az íjász a legutóbbi világbajnokságon nyert 3. helyét bizonyító oklevele hű mását egy üveg egri bikavér és egy agyagdombormű társaságában nyújtotta át köszönetképpen Molnár Istvánnak.

Kisebb szünetekkel egymás után léptek fel az előadók, így az Open Stage mellett Szőcs Renáta és Kusztura Sándor és zenekara szórakoztatta a nagyérdeműt az éjféli tábortűzgyújtásig, amikor is a Role zenekar koncertezett. Szent Iván tüzét lángoló nyíllal gyújtották meg.

Közben főzőcskézés is zajlott. Bene László lemhényi mesterszakács bivalyborjú-lábszárból rittyentett pörköltet, amit újpityókával főzött össze, és a helyre való tekintettel Avas-tetői pörköltnek nevezték el. Tőle nem messze Constatin Pătru két üst mellett is szakácskodott, az egyikben gombás gulyás, a másikban pedig csülkös babgulyás főtt.

Összességében egy jól sikerült rendezvényről beszélhetünk, ami biztos, hogy folytatást érdemel.