Szembenézni a múlttal

Püsök Csaba zilahi református lelkipásztor szerint a múlttal mindenkit szembesíteni kell, lehetőséget kell adni arra, hogy elmondja, mi, miért történt; hogy letegye a terhet; ha kell, akkor felvegye e penitenciát, és feloldozást kapjon. Elmondta: az Erdélyi Református Egyházkerületben egy öttagú bizottságot neveztek ki, amely eddig a Securitate irattárának ötven dossziéján, mintegy 15 ezer oldalnyi jelentésén „rágta át magát” (ebből voltak egy-két lapos dossziék, de a Tőkés Lászlóé például több mint hétezer oldalt számlált), és 71 határozatot tudtak „nyugodt lelkiismerettel” meghozni. Egyetlen olyan esetben se hoztak döntést, hogy előtte nem találkoztak volna személyesen az érintettel.

– Hatvannégy olyan határozatot hoztunk, amelyben megállapítottuk, hogy a lelkész nem működött együtt a Securitatéval, és hét olyan eset volt, ahol kimutatható volt a besúgás, ezek közül három esetben indítottak fegyelmi eljárást a lelkészek ellen – összegezte Püsök Csaba, hozzátéve: minden határozatuk megjelent az Értesítőben, de elérhető a világhálón is.

Az unitárius egyházról szólva Oláh Sándor társadalomkutató úgy vélekedett, az sem mindegy, ki mikor teljesített szolgálatot, mert a dokumentumok tanulmányozása során azzal szembesült, hogy az 50-es 60-as években a püspöki körlevél olyan hangnemet ütött meg, hogy a bevezető és befejező formulákat elhagyva „bármelyik propagandaanyagban megállta volna a helyét”. Arra utasították például a lelkész atyafiakat, hogy a vasárnapi istentiszteleten „a román-szovjet barátság hónapjának alkalmából emlékezzenek meg a közös békeharcról…, és hívják fel a figyelmet a betakarítás időszerűségére, illetve a kötelező kvóta beszolgáltatásának szükségességére”.

A lelkészek feladatai közé tartozott az öt legfontosabbnak ítélt dolog – az imperializmus, az ellenforradalom, az analfabetizmus, az alkoholizmus és a kolorádóbogár – ellen küzdeni. Tudomásul kell venni, hogy volt olyan lelkész, aki szembe helyezkedett a rendszerrel, és volt, aki nem.

– A múlttal feltétlenül szembe kell nézni, nem valami boszorkányüldözés-szerű meggondolásból, hanem egyszerűen azért, mert ha nem ismerjük a múlt tévedéseit, akkor megismételjük azokat. Másrészt pedig meg kell ismerni azokat az emberi sorsokat, amik ezek mögött vannak, látni azt, hogy az emberi kiállás abban a korban is megvolt, hisz az derül ki a kutatásokból, hogy a lelkészeknek kevesebb mint tíz százaléka „tántorodott meg”, és ez nem olyan rossz arány. De a mai nemzedéknek ugyanakkor azt is látnia kell, hogy semmi nem történhet büntetlenül, és ez talán felelősségteljes viszonyulásra tanítja őket – nyilatkozta a vitát követően Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója. <<