Szélmalomharc az utcanevekkel

Zubreczky Antal

2017. május 16., 00:342017. május 16., 00:34

Olvasom (és vajon miért nem csodálkozom?), hogy a Bukarest által kinevezett úriember, aki Mihai Viteazul lovának magasságából felügyeli megyénk bennszülötteinek törvénytiszteletét, bíróság elé citálja azokat, akik Kézdivásárhelyen egy Wass Albert utcáról merészeltek álmodni. Rendben van, ha azt vesszük alapul, hogy az író hivatalosan háborús bűnös, tehát a kultusza tilos, stb. Az eljárás jogos, de hát az Alkotmány (22. szakasz, első bekezdés) szerint „az élethez való jog, valamint a személy fizikai és pszichikai integritásához való jog (is) garantálva van”, és tehetetlenül nézzük, amint ember, méh, juh ki van szolgáltatva medvének, kutyának vagy prosztoszaurusznak. Ejsze az ők jogaikat illene először megvédeni…

Térjünk vissza az utcanévhez. Személyesen megéltem, amint Arany, Petelei István, Vörösmarty, Madách letöröltettek az utcanévtáblákról. Szomorú, amikor értékteremtő nagyok esnek áldozatul pitiáner érdekeknek. De nézzük meg közelebbről Wass Albertet – nem az állítólagos bűnösségét, amit nem hiszek, de nem vagyok ügyvéd, csak olvasó. Mi a baj vele? Antiszemita volt? Író Eminescunál antiszemitább nem lehetne, ha napi huszonöt órában edzené magát, akkor sem. Fasiszta? Egyszerű katonatiszt volt, míg Octavian Goga, akit „Micul Führer”-nek neveztek, miniszterelnökként folytatott náciimádó politikát, mégsem követeli senki, hogy tüntessék el szobrait, változtassák meg az utcák, iskolák neveit, amelyek rá emlékeztetnek. Versei szépek. A rendszerváltás után az egekbe magasztalt triumvirátus: Eliade, Cioran, Tuțea minden tagja ízig-vérig légionárius volt, de tudtak írni, és az a jó.

Az írók is emberek voltak, koruk viszályai magukkal ragadták őket néha, lelkiismeretük szerint próbálták a közjót szolgálni, és volt úgy, hogy a vesztes oldalra álltak. Na és? Könyveik fontosabbak, vagy az állandóan át-átírt történelem?

Volt idő, amikor Arghezi, Blaga, Nyírő olvasásáért, egy Brâncuși-repró nézegetéséért munkatábor járt. Szeretném remélni, nem lesz ismétlés.

Tekintsük íróinkat úgy, mint Madách remekművében Ádám Évát: „Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt.”