Szegényes iskolavita

Bár címe szerint a nap egyik legfontosabb panelbeszélgetésének kellett volna lennie, kissé szétesett A Magyar iskoláink veszélyben létszám és/vagy stratégia hiánya? című vita Tusnádfürdőn, a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) második napján.

A vitát Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport szóvivője vezette, aki – hogy szemléltesse, ez „nem elméleti kérdés, hanem mindennapi valóság” – az iskola díszegyenruhájába öltöztetett kisfiát kiültette a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum molinója elé.
– Hét hónapja harcolunk az iskola megszűnése ellen, úgyhogy nagyon is aktuális problémáról beszélünk – nyomatékosította Csíky Csengele.

Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke úgy fogalmazott: az iskolák veszélyben vannak, de elsősorban nem a stratégia hiánya miatt, hiszen „stratégiát bármennyit tudunk csinálni”, hanem amiatt, mert nem világos, ezeket kinek és miként kellene alkalmaznia. Tulajdonképpen megvannak a megfelelő szinten az embereink. Vannak parlamenti képviselők, szakpolitikusok, akik a törvényhozási szinten próbálják egyengetni az utat, vannak a tanügyminisztériumban igazgatói, sőt, államtitkári szintű szakembereink, vannak tanfelügyelőink, néhány megyében főtanfelügyelőnk, és vannak, egyáltalán nem utolsósorban, az oktatással foglalkozó civil szervezeteink – sorolta az RMPSZ elnöke.

– A gond az, hogy ezek nem működnek együtt, hiányzik a koordináció és az egészséges munkamegosztás. Ezen úgy lehetne segíteni, hogyha létrehoznánk egy közoktatási tanácsot, ahol mind a négy szint képviselői jelen legyenek, és amelyik intézményként is felelősséget vállalna, hogy az ezen a területen dolgozó minden szintű szakembergárda egységes stratégia szerint dolgozik – fejtette ki Burus-Siklódi Botond.

Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója nagyjából hasonló hangot ütött meg.
– Ha nem lehet tudni, kinek kell döntenie, és ki vállal felelősséget egy adott ügyben, akkor nincs amiről beszélni. Hiába vannak alapos tanulmányok, hiába vannak jól kidolgozott stratégiák, ha senki nem tudja, ezeket kinek kellene életbe léptetnie, és kinek lenne feladata, hogy kövesse, ellenőrizze, mi történik utólag ezekkel – mondta a szakember.

A beszélgetés végén, némi habozás után, Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház oktatási előadótanácsosa megfogalmazta, amit mindenki egy órája kerülgetett: csak az RMDSZ oktatási politikusai vannak abban a helyzetben, hogy ezt a feladatot megoldhassák. Csak nekik vannak kapcsolataik a román és a magyar kormányhoz, ők tudják az oktatással foglalkozó minden érdekelt állami és civil szervezettel felvenni a kapcsolatot, nekik van infrastrukturális és intézményi hátterük mindebben eljárni. Ám ők még hallgatóként sem voltak jelen a sátorban…