Száz év kaland

Nyilván a Száz év magány-ra rímel rá Kántor Lajos és Láng Gusztáv két éve megjelent új irodalomtörténete, mely a fenti címet viseli. Azért érdemes kitérnem rá, mert a ma Szombathely mellett élő, különben irodalomtörténész Láng Gusztáv professzor úr a kötethez írott előszavában ma is alaposabb elemzését nyújtja erdélyi nemzetrészünk közjogi helyzetének, mint nem egy fennforgó politikusunk.

Említést tesz például az 1990-es debreceni vitáról, melyen Cs. Gyímesi Éva és akkori eszmetársai a nemzeti gondolatot értékellenes princípiumnak nyilvánították, s a korlátlan individualizmus érvényesítése mellett törtek lándzsát, a kollektivizmusban valami átkos, visszahúzó erőt látván. S bár Láng és mások a nemzettudat továbbélését és megerősödését prognosztizálták a kelet-európai térségben „Danzigtól Várnáig”, sok irodalmárból és másból lett érdekvédelmi vezetőnk bedőlt a neoliberalizmus csábításának, és emiatt sem az egyetemi önállóság kivívásának, sem az autonómiának nem jutott kellő súly közéleti ténykedésükben. Az ún. „begyepesedett magyar nacionalisták” elleni fenekedésükben több létfontosságú célt kimondottan elvétettek a sorsfordító kilencvenes évtizedben, s a mai napig folyik a ködösítés, pedig huszonéves tévedések bevallásáról lenne szó.

Nem tudom megállni, hogy egy másik finom mívű elemzéséből is ne idézzek Láng Gusztávnak. Emlékeznek Molnár H. Lajos Donki Ákos című regénye keltette visszhangra a nyolcvanas évekből? Erről írja Láng: a mű a nyelvromlásnak is szociológiai értékű képét nyújtotta: „Megíratlan terveim között szerepel egy összehasonlító elemzés Molnár H. Lajos Donki Ákos című regénye és Markó Béla szonettjei között. Hogy mi köze a kettőnek egymáshoz? Egyazon attitűd két vetületét látom bennük. A regény hőse nemcsak az embertelenül ellenséges hatalom szervezte külvilággal áll szemben, nemcsak ezzel kell megküzdenie valamilyen átlagemberi szinten, hanem élményei kifejezhetetlenségével is, azzal a ténnyel, hogy nyelve immár szegényebb, mint a tudata. És talán az is bizonyítható lenne egy tüzetes stíluselemzéssel, hogy tudata is kezd hozzászegényedni nyelvéhez” (Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Száz év kaland, Bookart, 2018).