Szárazajtán az 1590-ben kiadott vizsolyi biblia hű mása

Az eseményen részt vett és beszédet mondott Ajtai Gábor támogató, Daruka Mihály, a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely Élménymúzeum vezetője és Berszán István, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese.

Az ünnepi istentiszteleten Kelemen-Karikás Árpád helybéli református lelkipásztor igehirdetésének üzenete is a Biblia köré összpontosult. Emlékeztetett arra, hogy mekkora örömmel fogadták az emberek a teljes Szentírás 428 évvel ezelőtti, magyar nyelven kinyomtatott első példányait, és hogy talán ma sincs annál szebb ajándék, mint Bibliát adni valakinek, ám egy kérdés azért felvetődik: vajon a Biblia jelen van-e ma is életünkben úgy, ahogy régebb jelen volt? Mert – mint mondotta – bizony a ma embere gyakran csak az élvezeteknek él, betelünk sok felesleges dologgal, és Isten számára már nem jut hely lelkünkben. Épp ezért azt javasolta, változtassunk lelki-étrendünkön, tartsunk Ige-dietát, hiszen Isten ezt akarja.

Az Úr asztalán elhelyezett, tekintélyes méretű Vizsolyi Bibliát ezután Daruka Mihály mutatta be, elmondva, hogy kétszáz példányt nyomtattak belőle, vigyázva még arra is, hogy a papír is ugyanolyan legyen, mint az eredeti, 1590-ben nyomtatott példányoké. Megemlíttette, hogy mi, magyarok vagyunk az egyetlen nép, melynek nyelve az elmúlt évszázadokban nem változott, úgyhogy ősnyomatainkat érthetően el tudjuk olvasni. Arra is magyarázattal szolgált, hogy miért nyomtatták újra a Biblia első kiadását: „hogy megtiszteljük vele az előttünk járt reformátorokat, nyomdászokat, és példát mutassunk az utánunk jövő generációknak.” A lelkipásztort arra kérte, Szárazajtán ezután minden istentiszteleten ebből a Bibliából olvassa az igét.

Ajtai Gábor is arra kérte a helyieket, őrizzék hűséggel a most kapott ajándékot, aztán emlékezett a faluból elvándorolt őseire is, bátor, de meghurcolt népnek nevezve a szárazajtaiakat, és magyar öntudatuk további erősítésére bátorította őket. Berszán István esperes Erdővidék nevében mondott köszönetet a Bibliáért, és emlékeztetett arra, hogy elődeink nemes, de nehéz feladatot bíztak ránk: „tovább reformálni, tovább vinni mindazt, amit jelent a hit, az ige, Jézus Krisztus” – hangoztatta.
Végül Kun Árpád nyugalmazott vajdahunyadi református lelkész szólt, Isten áldását kérve a száraz­ajtai gyülekezetre, amely – jegyezte meg szomorúan – szerencsésebb helyzetben van, mint a vajdahunyadi, ott ugyanis a magyarság létszáma nagyon megfogyatkozott. A köszöntő beszédek után fiatalok ünnepi műsora következett, a szárazajtai gyülekezet előadással, valamint egy-egy templomrajzzal viszonozta az ajándékot Daruka Mihálynak és Ajtai Gábornak.