Szappandráma

Hamupipőkeként húzódott meg nemrég egy hírecske: a kormány 65 millió lejt különít el falusi iskolák higiéniai igényeinek kielégítésére. Azaz budikra. Némely Kutyapárt-eszű kommentátor jópofáskodni próbált, de én halálosan komolynak tartom az ötletet. Személyes tapasztalatból tudom, nem egy ingázó pedagógus a leglelkiismeretesebb cukorbeteget lepipáló komolysággal osztja be ételadagját, hogy kibírja, amíg a busz hazaszállítja, nehogy a helyi iskola pottyantós budiját kényszerüljön használni.

Azoknak, akik Romániát szeretik lefitymálóan kezelni, egy kis kijózanító gondolat: a második világháborúban a Franciaországba érkezett amerikai katonák elképedve látták, hogy a legtöbb helyi házban a kert végében levő bódécska gyűjtötte a család mindennapi feleslegét. Szóval nem feltétlenül az a lemaradott Balkán. És nem is telt el olyan sok idő – mit számít 150 év a történelemben –, hogy egy William Booth nevű lelkipásztor A legsötétebb Anglia című könyvével rázta fel kortársai lelkiismeretét, és alapította meg az Üdvhadsereget, amolyan helyi testi- és lelkiturkáló-szervezetet, amelynek jelszava a három S volt: Soap, Soup, Salvation, vagyis szappan, leves, üdvösség. Amint látjuk, első a szappan, mert bizony a hipercivilizált Angliát is elnyelte akkoriban a kosz!

Fejlesztőpedagógusként szembesültem a megdöbbentő valósággal. Tanítónők küldtek méltatlankodva hozzám gyerekeket: a ceruzát sem tudja fogni, nem érti a szorzás-osztást. Gyere, fiacskám, számoljunk az ujjainkon – és a gyerek ujjain, mint elefántbőrön, vastagon megkérgesedve a kosz. Vajon egy ilyen csemetének a szótagolás vagy a másodfokú egyenlet az életbevágó?

Még a szocialista időkben volt olyan tornatanárnő, aki nem engedte be a tornaterembe a mocskos, büdös zoknival jött diákokat, sőt, előfordult, hogy erővel lecsutakolta őket a csap alatt, ha nem is folyt meleg víz. És mindmáig végtelenül tisztelem a kis gyereklány-tanítónőt, aki a kisegítő iskolában a gáborok gyerekeit mindenekelőtt mosakodni, orrot törölni, szépen köszönni tanította meg, és jöttek az anyukák hálálkodni. Mert bár szobrokat nem a vécéfeltalálóknak, hanem a csihi-puhikat vezérlő tábornokoknak szoktak állítani, civilizációinkat inkább viszi előre egy bűztelen-undortalan toalett, mint a legmagasabb technológiájú nehézbombázó.