Sorsokat írhatnak át

A Diakónia Keresztyén Alapítvány által kezdeményezett offline mentorhálózat tagjai arra vállalkoznak, hogy olyan nyomot hagyjanak egy hátrányos helyzetű gyermek életében, lelkében, mely akár a sorsát is átírhatja. Ez egyszerűen hangzik, de a szervezés sokkal bonyolultabb, mert egyéni helyzetekre kell szabni, amiben minden szereplő más-más személyiség. A leendő mentorok első, szombati találkozóján a kőröspataki Írisz táborban közel húszan vettek részt a több mint 100 érdeklődőből.

– A mentorhálózatot teljes egészében a helyi sajátosságokra, igényekre és erőforrásokra építve kell felépíteni Háromszéken, nem akartunk másolni már működő példákat – mondta Torma Vera, a Diakónia Alapítvány család- és gyermekjóléti hálózatának vezetője.

Az első találkozón többnyire szentgyörgyiek vettek részt, de csernátoni, árkosi, lisznyói önkéntesek is jelen voltak, többségük pedagógus, de tiszteletes asszony, üzletkötő is van köztük.

– Megbeszéltük, milyennek is kell lennie egy mentornak, és azt is közösen néztük át, hogyan épülhet fel egy szilárd hálózat, mik lehetnek az erősségei, gyengeségei – részletezte. – Az már most nyilvánvaló, hogy fontos lesz egymást is támogatni, mert egyiknek lehet egy gyermekkel való foglalkozás nagy siker, másiknak nagy kudarc, nem biztos, hogy a kölcsönös szimpátia kialakul, de lehetnek olyan konfliktusok is a családban, amelyek erkölcsi, de akár jogi problémát is jelenthetnek egy mentornak. A szakmai szupervízió is fölöttébb szükséges, de már felajánlottak a hálózat számára jogi felügyeletet is. A találkozón nagy örömmel hallgattuk, hogy milyen sokaknak volt egy-egy meghatározó pedagógus vagy más személy az
életében (a szülőkön kívül), akiktől egy mondatot, útravalót, élményt máig őriznek, az lenne a cél, hogy az önkéntes pártolók is ilyen hatást váltsanak ki.
Arra nincs kőbevésett szabály, hogy milyen egy mentor, taglalta Torma Vera, de meglátásban egy olyan személy, akinek folytonos törekvése önmaga megismerése, éppúgy, mint a mentorálté.

A jelentkezők egyrészt az alapítvánnyal szerződnek arról, hogy milyen rendszerességgel és milyen tevékenységgel segítik a gyermeket, másrészt annak szüleivel is megegyeznek e feltételekről. A mentorálás ugyanis egyrészt a segítő által felajánlott időkeretekben valósul meg, és ez lehet havi 1–2 óra vagy heti több óra, ami magába foglalhat délutáni tanítást, vagy színházlátogatást, angolnyelv-oktatást, kézműves foglalkozást vagy pénzügyi nevelést, másrészt a mibenléte attól is függ, hogy a gyereknek mire van szüksége, mihez van kedve, adottsága.

A támogatandó gyermekekkel létrehoznak egy adatbázist a pedagógusok ajánlása alapján, illetve az alapítvány több éve működtetett délutáni oktatás során is megismertek olyan családokat, ahol szükség lehet egy mentorra, de az együttműködés csak a szülő áldásával jöhet létre.

A mentorprogram akár több évig is működhet, nem a délutáni oktatási program helyett, hanem annak kiegészítéseként, ugyanis a több száz gyermeket érintő after school program még az idei járványhelyzetben is működőképes, a Svájci Protestáns Egyházak Szövetségének (HEKS) köszönhetően egész évre megvan az anyagi keret is a fenntartásához.

Az offline mentorhálózatba folyamatos a jelentkezés, bármennyien is lennének, kevés lenne – biztat mindenkit jótettre a Diakónia munkatársa.