Semmi nem számít – csak a győzelem

Politikai hovatartozástól függetlenül, Amerikától Európáig, beleértve bal és jobb szárnyával együtt Magyarországot is, valamennyien elismerjük az ukránoknak azt az elszántságát, mellyel hazájukat védik. Városnegyedek pusztulnak el, utcák szívlüktetése menekül a pincékbe. Félelmetes az öldöklés a harctereken, és egy időben a politikai síkon is dúl a harc.

Amikor tehetem, követem Zelenszkij ukrán államelnök politikai küzdelmét, mellyel – ellenséges rakéták gyilkos robbanásai között – a vezető hatalmak parlamentjeinek ajtaján dörömböl. Foggal-körömmel az ukrán nemzeti érdekeket védi, érthető módon. A francia és az Európai Parlament előtti online fellépéseit egyenes adásban követtem. Tájékoztatott az aktuális helyzetről (borzasztó), kért és tanácsolt (amit lehetett, jóváhagytak a parlamentek), vádolta az agresszort (joggal), kritizált és ujjal mutatott a más álláspontot képviselőkre (az ukrán helyzetre való tekintettel az érintettek nem szálltak vele vitába). A végén a parlamenti tagok felállva, ezerszer is megérdemelt tapssal fejezték ki tiszteletüket az ukrán elnök iránt.

Egy pillanatig sincs szándékomban a háború szörnyűségeit más nehézségekkel párhuzamba állítani, mégis – leírom – zavar az EP álláspontja. Mert a Fidesz–KDNP kormány is csatázott/csatázik az EP-vel a magyar nemzeti érdekek elismeréséért. Ennek során az EP soraiból taps helyett a „szélsőjobbra sodródott ország” jelzőt sütötték ránk. Megérdemelt segély helyett a világjárvány utáni gazdasági újraindítást célzó anyagi hozzájárulás felfüggesztése érkezett, majd „diktátorozás”. „Helló, diktátor!”-ral üdvözölte nyilvános helyen a magyar miniszterelnököt Jean-Claude Juncker. „Áh, vicc az egész.” Erdélyből jövök, a diktátor szónak pontosan ismerem a súlyát. Ezzel nem tréfálsz – kivéve, ha ártani akarsz.

Egy kétharmados többséggel megválasztott kormánnyal szemben lehetünk faragatlanabbak? Igen. Mert a Brüsszelből a választási esélyek növeléséért importált pofátlanságra a hazai ellenzéki koalíció ráduplázott. Előbb hétköznapivá tette a diktátorozást, majd a gyilkos, hentes, megbolondult, meghülyült szavak csendültek fel a patkó bal oldalán. Mindez toborzás végett. A fiatalok és a határozatlanok csoportjának üzenik: Halljátok ezeket?! Gyertek! Mi bátor csávók vagyunk.

Szent István koronájának közelében tovább gyarapodott a szókincsük. Következett a Budapest, a tetves zsidó, a ganéval táplált gomba. És még mindig nem volt vége. Kint Marxnak avattak szobrot, itthon meg bátran übereltek. A rendszerről mondták, hogy autokrata rezsimmé vált, hogy vezetőik antiszemita populisták, majd fasiszták és nácik! Legyetek elégedettek: óriásiak vagytok.

Futballpályán sok jót és rosszat tapasztaltam. Örvendtem szabálytalan gólomnak, provokáltam ellenfelet és bírót, felemelve felejtettem talpamat, szimuláltam… De ellendrukkereknek – mert a kétharmad számotokra az – a lelátóra soha semmit ki nem mutattam. Ellenfelet soha-soha le nem köptem, meg nem aláztam. Márpedig ti ezt teszitek! Szembeköpitek a népetek több mint felét, de a csapattársaitokat is. Mert biztos vagyok abban, hogy azzal, amit tesztek, hatsávos soraitokban sokat megbotránkoztattok. Undorító, amit a fiataloknak és a hezitálóknak üzentek. Lenne olyan, akit ez vonz?!

Még valamit sokat hallok. A Nyugat: Ausztria, Németország, Franciaország… Tagadhatatlan, hogy van, ami ott jobb, mint Magyarországon. Biztos ezért élek magam is már 35 éve külföldön. Franciaországban. A napokban itt is választások lesznek. Amiket hallok, megzavarnak. A francia ellenzék, a szélsőbaltól a szélsőjobbig, mind a valahol középen álló Macron fejéhez vágják a Coviddal szembeni intézkedéseit. Hiányzott az oltóanyag! Igaz. Covid vonatjáratok vitték az ország egyik feléből a másikba az ott ágyhoz már nem jutott fertőzötteket! Valós. Helikopterek szállították a kezeléshez már nem jutó betegeket Németországba! Igen, volt ilyen bőven. Hasonló esetek Magyarországon nem történtek. Pedig az ellenzék szerint már többször csődbe ment, összedőlt a magyar egészségügy. Értsem akkor azt, hogy ezek szerint a kormány intézkedései védtek meg hasonló jelenetektől?

Azt is hallom, hogy az Európai Unió és Macron határozatlan politizálása vezetett a háborúhoz. Ez zavar. Eddig azt tudtam meg az ellenzéktől, hogy Orbán Viktor robbantotta azt ki.

A pusztító inflációt illetően lényeges az eltérés a két politikus között. Orbánék befagyasztották több fontos élelmiszer árát. Macron kampányolása során csak figyelmeztetni mer: el kell fogadni, hogy az elkövetkezendőkben az élelmiszerárak nagyon megugranak.

„Az egekben” – amiatt már több ellenzéki vezér és Márki-Zay is Orbánt hibáztatta –, szóval az „egekben a benzinár”. 480 forint. A kormány ennyire fagyasztotta be. A fenébe, ez tényleg sok! Javaslom az elégedetlenkedőknek, ugorjanak el hozzám Franciaországba. A múlt héten tankoltam. Tegyék ők is ezt nálam, 2,28 euróért literenként. (Körülbelül 845 forint.)

Komplikált dolgok ezek. Gyerünk vissza a futballhoz, ahol fontos mérkőzések előtt kerestük a legerősebb felállást. Mérlegeltük az ellenfél erős és gyenge pontját. Pontosítottuk a feladatokat. Aztán eljött az összecsapás napja. Amikor egyre feszültebben lüktetett benned az adrenalin. Amikor összeszorultak az öklök és az ajkak. Amikor jelen kellett lenni! Tudtad, hogy pár pillanat és felsikolt a sípszó. Kezdődött a küzdelem, és jelen kellett lenni.

Összecsapásokban és párharcokban, amikor nincs pardon. Semmi, de semmi nem számít – csak a győzelem.

Bölöni László, BEK-győztes labdarúgó, labdarúgóedző