Sárgamellényesek

Franciaországban egymást érik a tüntetések, Párizs lángokban, totális a káosz. A tüntetők ezúttal zömmel franciák, ők a „sárgamellényesek”, akik lényegében az egész politikai elit és rezsim ellen lázadnak, de mindenekelőtt a francia félelnöki rendszerben a kormányzati hatalmat (is) megjelenítő Emmanuel Macron ellen.

Magyarországon néhány ellenzéki pojáca, név szerint Tóth Bertalan MSZP-elnök, Ujhelyi István szocialista EP-képviselő és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke úgy vélte, a sárga mellény megfelelő szimbólum az európai térfélen Macronnak ellenpontját megjelenítő Orbán elleni tüntetéshez is. Üzenetük egyértelmű, a magyar erőszakmentes tüntetési hagyománnyal szakítva megengedhetőnek tartják az erőszakot is, de minimum ezt sugalmazzák.

Itthon a Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető 2006-os forró őszt leszámítva a tiltakozások alapvetően békések voltak, legfeljebb épületeket dobáltak meg tojással a jobbikosok, „amikor a Szaszi (Szabó Gábor pártigazgató) szólt”. A politizálást a kutyakomédia szintjére züllesztő ellenzék ennyire képes: minden alkalmat megragadni a demonstrációra, most legutóbb az abszurd és hazug módon rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály-módosítás kapcsán meghirdetett szakszervezeti tiltakozásra akaszkodtak rá.

Ezzel párhuzamosan egyre több magát balliberálisnak nevező tollforgató említi meg szőrmentén, hogy forradalmat kellene csinálni Orbánék ellen, akár erőszakkal, de el kell zavarni a „diktátort”. Ismerjük ezeket a technikákat, jó pár országban kipróbálták már a háttérerők. Magyarországon legutóbb 1918-ban, a mai szociálliberális oldal felvállalt szellemi elődei, a szabadkőműves irányítottságú Károlyi Mihály nevével fémjelzett társaság. A sajtóba is eljutott annak híre, hogy a 2010-es évek elején tervben volt a forgatókönyv felmelegítése, de a globális háttérhatalom illetékesei a Békemenet hatalmas támogatottsága miatt jobbnak látták elállni ettől a szándékuktól.

Vélhető, hogy az utóbbi közel egy évtized magyar politikai stabilitása nem inog meg, és a szívós, tudatos építkezés folytatódik az ellenzék gyűlöletpolitikája, gáncsoskodása és fenyegetőzése ellenére, attól függetlenül, hogy vezetőik épp „Én is cigány vagyok” táblával vagy sárga mellénnyel tüntetnek.