Roncs és ragyogás - Adyról másként

Három olyan óriási tehetségű magyar költő volt az elmúlt 500 esztendőben, akinek önromboló életmódja miatt nagyon korán kellett sírba szállnia.

Bedő Zoltán

2019. január 31., 00:082019. január 31., 00:08

Reisinger szerint az éppen 100 évvel ezelőtt elhunyt Ady Endre (1877. november 22–1919. január 27.) legalább öt területen olyan önsorsromboló életmódot folytatott, amelyek közül egy is elég lett volna a korai halála előidézéséhez. Hiszen kicsapongásai során nemi bajt kap, alkoholistává válik, különböző kábító- és ajzószereket használ, vagyonokat ver el szerencsejátékokon, és a dohányzás rabjává válik. Mindezt számba véve valóságos csoda, hogy megélt 42 esztendőt.

Az emberi életnek két nagy értéke van, a tehetség és a jellem. Tehetség szerint Ady az első sorban állt, a már említett költőtársaival együtt, a jellem tekintetében viszont nagyon hátul. Nem véletlen tehát, hogy életvitele, munkássága és életműve a mai napig szélsőséges indulatokat gerjeszt a magyar nyelvterületen, amely következtében egyesek magasztalják, mások támadják és elítélik.

Roncs és ragyogás – ezzel a két szóval lehetne Adyt a legtalálóbban jellemezni, az előadó azonban inkább tehetségére kívánta felhívni a figyelmet, ami nagyobb volt az Arany Jánosénál és a Petőfiénél is. Nagyságának egyik összetevője az emberiség és a magyarság sorsproblémáira való ráérzésében rejlik. Köztük olyanokra is, amelyek mellett nála sokkal képzettebb és tanultabb költők szótlanul mentek el. Ő az egyetlen például, aki az első világháború kitörésekor prózában és versben egyaránt megfogalmazza, akárki is nyeri azt meg, a magyarság mindenképp vesztesen kerül ki belőle. Ha ugyanis a németek győznek, akkor rövidesen bekebeleznek bennünket, ha pedig nem, akkor feldarabolják az országot.

A továbbiakban Reisinger rámutatott, Ady a poétizált beszéd szintjén olyan versnyelvet fejlesztett ki, ami nem csak Magyarországon páratlan, hanem a világirodalomban is. Minden nyelvnek van ugyanis ritmuselve, és amit ebből fel tud használni, azt verselésnek vagy versrendszernek nevezzük, ami egyúttal a poétizált beszéd fokmérője is. Egy nyelv általában csak 2-3 versrendszer művelésére alkalmas, a magyar viszont ötre, és Ady mindegyiknek mestere volt. Erre rajta kívül csak Berzsenyi Dániel volt képes.