Romos a vasút

Régi a vicc, olyan régi, hogy már sokan nem is értik. Bejön Moszkvából a vonat egy romániai állomásra, és a vagon ajtajából elrikkantja magát az orosz: „hordárok, hordárok!” Mikor néhány megjelenik, folytatja: „még több hordárt!” Jönnek a többiek is, erre az orosz: „én is hordár vagyok”.

Hát lehet, hogy az orosz még most is hordár, a romániai állomásokon egy okostóbiás valahai miniszter megszüntette ezt a szakmát. Még egy darabig néhol csomagszállító szekérkéket állítottak be helyettük, de egy másik miniszter (úgy váltogatják őket, mint a férfiak a zoknit) ezeket is letiltotta, így a görnyedt apókák, anyókák, de a külföldi turisták is keményen szitkozódva kénytelenek húzni, cipelni a csomagjaikat. Ahogy egyik jó barátom mondja: a legnehezebb szakasza utazásainak a vonattól az autóbusz-, villamos- vagy trolibuszmegállóig, esetleg a taxiállomásig eljutni, főleg, ha a gyerekei csomagjait is cipelnie és rájuk is ügyelnie kell.

Egyébként a vasutak mentén minden szolgáltatás csapnivaló. Mintha azon munkálkodnának az illetékesek, hogy az utazás minél kényelmetlenebb, több kellemetlenséget okozó legyen. A tisztaságról már nem is beszélek, arról írtak eleget. A szerelvények biztonságosságáról sem, mert aki vasúton akar utaz­ni, az rimánkodjék a Fennvalóhoz, hogy simán céljához érkezzen! Megtörténhet, hogy a csomagjaival kint a mezőn találja magát, de az is, hogy csak buszokra való átszállással teszi meg a táv egy részét.

Mintha azt szeretnék, hogy az idősebbek éjszakai, reggeli tornán is erősítsék magukat. És amikor a célállomásra megérkeznek, akkor jön a ruganyossági teszt, hiszen a meglehetősen magas lépcsőkről a nagyon alacsony peronokig – már ahol van ilyen egyáltalán – kell leugrani, ami olykor csonttöréssel végződik. Egy külföldi turistacsoportokat vezető vállalkozó kisszékkel járja az országot, hogy ahol szükség van erre, ott segíthessen a hazánk kies tájait látni akarókon.

Főútvonalaink mentén ezt a székes módszert több helyen is láttam, mert ha ez nincs, a gyengébb kedves utas hason csúszva, a lépcsőkre térdelve mászik fel és le a vagonokból. Persze, honatyáink, országnagyjaink, államelnökünk nemigen járnak vasúton. Nekik a fenekük alatt gépkocsi van. Pedig Romániáról mindennél többet mond el a romos vasút.