Reszketés a népszavazástól

Odaadtam neki Lucian Boia könyvét, amelyben éppen azt tárgyalja, hogy nem az ország történelmi jogát vették alapul Erdély Magyarországtól való elszakításakor, hanem a wilsoni elveket, amely kimondja minden nép önrendelkezési jogát. Csakhogy az első világégés után megtartott trianoni döntéskor a magyarokat illetően éppen ezt az elvet nem tartották be.

Pedig gróf Apponyi Albert 1920. január 16-án tartott, a párizsi békefeltételekre adott válaszában éppen ezt kérte. „Miért induljunk ki sejtésekből, és miért alapozzunk feltevésekre, mikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll egy nagyon egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.”

A wilsoni eszmék szerint semmilyen emberi csoport, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül egy idegen állam fennhatósága alá. És sehol nem kérdezték meg a népet, hogy melyik államhoz szeretne tartozni. Thomas Masaryk cseh elnök el is nyilatkozta magát, miszerint ha népszavazást tartottak volna, soha nem jön létre Szlovákia. Romániában pedig a gyulafehérvári gyűlést nevezték ki népszavazásnak, pedig ugyanakkor Kolozsváron is tartottak egy ugyanolyan gyűlést, amely a Magyarországhoz való tartozás szándákát mondta ki. Nagyon sok román is ezt akarta, jól tudták, hogy a két ország között nagy kulturális és gazdasági különbség van. Tőlük is annyira féltek a regátbeliek, hogy börtönbe zárták őket, mint például Ion Slavici írót. A többieknél elkezdték a kemény elnemzetlenítést, elűzést. Lépésről lépésre változtatták meg Erdély nemzetiségi térképét.

A népszavazás hallatán a bukaresti vezetőket ma is a hideg rázza. Főleg, mert Sztálin mindegyre felhozta ezt, ha a román vezetők nem úgy viselkedtek, ahogy elvárták tőlük. De napjainkban Putyin is felemlegeti, mikor országa határait piszkálgatja valaki. És a népszavazat elmaradása miatt nem tudja elfogadni az ráerőszakolt békét, és igazságtalannak tartja azt az erdélyi magyarság. Színmagyar városokat, falvakat csaptak ugyanis az utódállamokhoz, egyszerűen azért, mert a nagyhatalmaknak ez volt az érdeke.

Érdekes, hogy manapság egyre több román is nehezményezi a Bukaresthez való tartozást. Ők egy szabad, független Erdélyt szeretnének. Gróf Apponyi, amikor a magyar delegáció vezetőjeként tudomásul vette Magyarország halálos ítéletét, azt jósolta: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” A jóslat kezd beválni: már bűzlik Anglia, gond van Franciaországban, és az Egyesült Államok sem érzi túl jól magát.