Rendet az életünkben!

Hetedik alkalommal tartotta és ünnepelte meg az Erdélyi Dúlák Egyesülete Sepsiszentgyörgyön a születés hetét, s bár idén ez egyetlen eseményre, Gergely Erzsébet előadására szorítkozott, nem lehetett akadálya annak, hogy maradandó mondanivalóját egész évben kamatoztassák.

Gergely Erzsébet, a Magyarországról Székelyudvarhelyre költözött bába-dúla, Hellinger-módszerű családállító, önismereti csoportokat vezető szakember Maradandó boldogság a párkapcsolatban címmel tartotta meg előadását, és az érdeklődők számára kicsinek bizonyult a Művészeti és Népiskola piciny alagsori terme.

Közülük sokan már megégették magukat egy házasságban, mások még az elején jártak, és idejében foglalkozni kezdtek a konfliktusok kezelésének módjával. Mert azok vannak, lesznek, nem is gondoljuk, miből lehetnek, erre vonatkozóan is kaptak némi útmutatást. Hiszen az ellenség megismerése, a felderítés minden összecsapás sikerességének valószínűségét növeli. A harc tétje pedig a lelki béke és a gyermekek boldogsága, sikere.

Gergely Erzsébet szerint a sikeres párkapcsolatnak felnőtt emberek között van jó esélye, a felnőttség ismertetőjele pedig a szeretni és dolgozni tudás. Továbbá egyenrangú feleket feltételez, és ő mint kívülről jövő, sokszor rácsodálkozott a székelységben még élő férfidominanciára, amely abban nyilvánul meg, hogy a házasságban a férfi szava az erősebb és a döntő. Az egyensúly pedig nagyon fontos ezen a téren is, éppúgy mint az adás–kapás, az egymásnak tett szívességek, örömök terén is.

A nőnek el kell ismernie, hogy férfira van szüksége ahhoz, hogy mellette nővé váljon, de ugyanez fordítva is igaz. Amíg ennek a ténynek elfogadása alázattal meg nem történik, nem egészíthetik ki egymást. Az élettársi kapcsolat egy bizonyos idő után sértés, fejtette ki az előadó, mert azt üzeni, hogy valaki nem gondolja elég komolyan az elköteleződést, hanem vár egy jobbra. Van jelentősége annak a papírnak, amely ugyanakkor azt is jelenti, hogy párunkkal együtt elvesszük az ő családjának a szokásokban, értékekben megtestesülő hozományát, illetve az apa fia veszi el az anya lányát. Mindkét fél tudattalanul arra törekszik ilyenkor, hogy a végére járhatnak valaminek, ami a múltban megoldatlan marad. Nem oldhatjuk meg párunk helyett annak gondjait, csak támogathatjuk ebben a folyamatban.

Ha pedig minden kötél szakad, és válunk, gyermekeinket igyekezzünk óvni a következményektől: ők ugyanis nem a válás tényétől sérülnek, hanem az utána következő viszonyulási módoktól. Pedig még a válással is adhatunk egy jó, követendő mintát a gyermeknek: ha szakad egy párkapcsolat, abba nem kell belepusztulni, még ha mély fájdalom is ér, még ha segítséget is kell kérni a túljutáshoz.

Minden újabb kapcsolattal csökken a kötődés mélysége, de ebben a helyzetben azzal tehetünk jót magunknak, ha elismerjük az előttünk lévőt (azaz nem szidjuk), hiszen a párunk általa is formálódott olyanná, hogy minket választott.

Amit minden helyzetben szem előtt kell tartanunk: a dolgok akkor vannak rendjén, ha szeretetben vannak, erre a vezérfonalra lehet és érdemes egy jó kapcsolatot felfűzni – vonhattuk le a következtést az elmondottakból.