Ráduly István meleg nyara

Az ADEC, melynek elnöke Dan Tanasă, május végén átiratban szólította fel Ráduly István polgármestert, hogy a községháza előtti parkból vegye be Uzon zászlóit, mert amennyiben nem veszik be azokat, bepereli az önkormányzatot.

– Levettük a zászlókat, hiszen annyi pályázati munkálatunk van folyamatban, hogy most nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen ügyekkel vesztegessük az időt – mondta Ráduly, de a szolgálatos feljelentő, illetve a szervezet nem elégedett meg ennyivel.

Hamis vádakkal zavarják az állóvizet

Június 6-án az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) panaszolta be az uzoni vezetést azzal, hogy a község hírlapja nem jelenik meg román nyelven. Ez – mint képünk is tanúsítja – nem igaz, a magyar Uzoni Hírlap mellett a román is ugyanolyan gyakorisággal, félévente jelenik meg. Rádulyt július 2-ára idézte Bukarestbe a tanács, ahová elkísérte a lisznyói ortodox pap is, aki határozottan követelte, őt is hallgassák meg. Ez meg is történt, a pópa pedig elmondta, a lap két nyelven jelenik meg, ők is írnak bele, a polgármester részéről pedig semmilyen formában nem létezik a románokat illetően hátrányos megkülönböztetés. Ez ügyben a CNCD még nem döntött.

Ez ügyben a júniusban megtartott uzonfüzesi falugyűlésen (e település gyakorlatilag színromán) a helybeli lakosok is aláírtak és június 27-én a polgármesteri hivatalban iktattak egy átiratot, amelyben kiálltak Ráduly mellett, és elhatárolódtak mindenféle nacionalista megnyilvánulástól – romántól és magyartól egyaránt –, amely a közösségek közötti viszony bomlasztására irányulna.

A Korrupcióellenes Ügyészség is bekopogott

Ezzel a kiállással az uzoni, uzonfüzesi és lisznyói pópa is egyetértett, utóbbi falu ortodox egyházpecsétje is szerepel a papíron, ezért is meglepő, hogy – feltehetően ismét a lisznyói görögkeleti egyház közbelépésének köszönhetően – a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) záros határidővel az uzoni polgármesteri hivataltól bekérte a lisznyói református egyház javára már korábban lezárt erdő-visszaszolgáltatással kapcsolatos összes okiratot: azokat, amelyek alapján neki kiállították a birtoklevelet, illetve amelyekre alapozva a helyi ortodoxok igényelik a területet.

Az előzményekről tudni kell, hogy a lisznyói református egyháztól a román állam 1923-ban kisajátított 143 hektár erdőt, amelyből akkor (többek között) a görögkeleti egyház is kapott. Több történelmi fordulat után az új rendszerben a reformátusok visszakapták erdeiket, ám az ortodox egyház is igényelte a „jussát”, amit a 2004-ben polgármesterré választott Ráduly, az akkori földosztó bizottság elnökeként elutasított azzal az indokkal, hogy nincs telekkönyvük a területről, az ortodoxok által felmutatott levéltári leltári ív csak használati jogot bizonyít. A román egyház feljelentése nyomán 2005-ben a kormány ellenőrző testülete is átnézte az ügyet, és arra a következtetésre jutott, hogy a leltári ív és a használati jog nem azonos a tulajdonjoggal, az ügyet lezárták. A lisznyói ortodox egyház törvényszéki úton is kereste igazát, ám 2018-ban jogerősen ismét az uzoni földosztó bizottságnak adtak igazat.

A DNA „frissítésének” apropóján telefonon megkerestük a lisznyói ortodox papot, Gurzău Emiliant is, aki elárulta, hogy elődje, a jelenleg Erősdön szolgálatot teljesítő Stoica Pavel a legilletékesebb információt adni ez ügyben, majd határozottan kijelentette, „legyenek nyugodtak, mert visszaszerezzük, ami a mienk. Nekünk a másé nem kell, egyházi emberek vagyunk.” Azt is elmondta, a szentgyörgyi archívumban tulajdonjogot igazoló iratokat találtak. A fejleményekre visszatérünk.