Pingvinkalandok a jégbirodalomban

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen is túl, a jéghegyek szomszédságában élt Pingvin Péter és Pingvin Petra. Mivel nagyon szerették egymást, Petra tojt egy szép, takaros tojást, amit Péter gondjaira bízott, és ő elindult a többi anyukával élelmet keresni.

Pingvinanyuka halat keresett a vízben, amikor egy hatalmas fekete árnyék közelített a pingvin anyukák fele. Ijedten úsztak kifele a vízből, de sajnos Pingvin Petrát elkapta a hatalmas elefántfóka. Petra reszketett félelmében, és arra gondolt, hogy soha nem fogja látni kis fiókáját és párját. Egyszer csak érezte, hogy enged a fóka szorítása. Petra kiszabadult a fogságból, és gyorsan kiúszott a vízből. Ott mesélték a pingvinanyukák, hogy egy jóságos jegesmedve mentette őt meg, aki mancsával elkapta a fókát.

– Mivel köszönhetném meg jóságodat? – kérdezte Pingvin Petra a jegesmedvétől.

– A Sötétség Boszorkánya elvarázsolta az én kis bocsomat, nem szabadul meg jeges páncéljától, csak akkor, ha a te kis fiókád megkeresi és megöleli – mesélte szomorúan a jegesmedve.

Petra megígérte, hogy fiókája ezt megteszi, és elindultak haza. Otthon Péter bundája alatt már egy gyönyörű fióka várta anyukáját, aki boldogan etette meg kicsi Panna lányukat csőréből, mert így nevezték el. Pannika növögetett, totyogott, és a szomszédban barátnőre talált, akit Nórának hívtak. Nagyon szerettek csúszkálni a jégtáblákon, sokat nevettek, amikor nagyokat estek, hason csúsztak. Egy napon elhatározták, hogy eltotyognak a nagy varázshegyhez, mert már megunták az otthoni jégtáblákat. Nagyon jó csúszdát találtak ott, s örömmel csúszkáltak. Észre se vették, hogy sötét este lett. Nagyon megijedtek, mert nem látták az utat hazafele. Amíg sírva keresték az utat, Panna nekiütközött egy jégtömbnek, amit átölelt. És láss csodát, a jégtömb megelevenedett és egy aranyos kis jegesmedvét láttak, aki megmenekült a gonosz varázslattól. Volt nagy öröm, boldogság. A kis jegesmedve ugrándozott, a barlangból előbújó édesapja hol a fiát, hol a kis pingvin-megmentőket ölelte. Abban a pillanatban értek oda Panna szülei is, akik aggódva keresték az elkóborolt lányokat a sötétben. Akkora volt az öröm és boldogság, hogy még a felhők is elvonultak, hogy a Hold fénye hazavezesse a pingvincsaládot. Azóta is együtt játszanak a pingvin- és jegesmedvegyerekek a szülők örömére.

Még most is élnek, ha meg nem haltak. Mese volt, igaz volt, aki hallotta, azé volt.

*

A baróti Cimbora Napközi Otthon Napsugár nagycsoportja által kitalált, Demeter Gyöngyi és Szőcs Ildikó óvónők által lejegyzett Pingvinkalandok a jégbirodalomban mese harmadik díjat nyert a Hófehérke Napközi Otthon Csöppnyi családkalandok meseíró és illusztráló pályázatán. A jövő héten a szárazajtai gyerekek meséjét olvashatjátok.