Penge a diplomáciában

– Miért folytatná szenátorként a parlamenti munkát?

– Külpolitikai téren szeretnék dolgozni a szenátusban, célom, hogy a külügyi bizottság tagja legyek, mert ott sok lehetőség van rá, hogy az erdélyi magyarok érdekeit érvényesíthessem. Szeretnék az Európa Tanács parlamenti közgyűlésnek is rendes tagja lenni, mert a jövőben aktuális lesz a soros magyar elnökség, és az jó alkalmat nyújt arra, hogy a mi kisebbségi ügyeinket előtérbe helyezzük.

– Azt hiszem, a bukaresti politizálásban elkerülhetetlen kudarcokkal szembesülni. Hogyan csiholja magában a motivációt a küzdelemhez?

– Hiszem, hogy fontos a munka, amit végzünk. Az Európa Tanács esélyegyenlőségi bizottságában, ahová a 47 tagállam összes kisebbségi problémája bekerül, alelnökként eddig is sok jelentésben sikerült bevinnem az erdélyi magyarság gondjait. Ez azért nagyon fontos, mert látom, hogy a románoknak nagyon számít, mit gondol róluk külföld. Tud már a nemzetközi közvélemény a hazai politikusi és a sportban tapasztalt gyűlöletbeszédről, a járványra vonatkozó nem létező kommunikációról a kisebbségek felé, és még szeretném az Úz-völgyi helyzetet és Iohannis elnök magyarellenes megnyilatkozásait is asztalra tenni. Megvannak tehát a módozatai annak, hogyan lehet eredményt elérni.

– Mit mond azoknak, akik legyintenek a választásokra, merthogy az ő szavazatuk úgyse számít?

– Nagyon fontos az erős magyar képviselet, amelyhez szükséges mindenkinek a szavazata, mert a román politikai harc egyik síkja egy agresszív, populista nemzetpolitika, aminek a magyarság nem lehet a járulékos vesztese. Elkötelezett szakemberek kellenek ahhoz is, hogy jó közpolitikákat tudjunk javasolni.

– Kifejtené olvasóinknak, hogy milyen eredményeket nélkülöznénk, ha nem lenne vagy gyenge volna a jogképviseletünk?

– A román képviselőházban számtalan kezdeményezés volt egyetlen célra összpontosítva: a magyar közösség jogainak megnyirbálására. Ha mi nem vagyunk ott, ezek úgy mennek át, mint kés a vajon. Az emberjogi bizottságba, amelynek tagja vagyok, a héten érkezik a Trianon-törvény. De még közelebbi példa: az elmúlt négy évben kiharcoltuk, hogy a mozikban legyen magyar szinkron, addig ezt büntették.

– Meg lehet-e maradni nőnek a parlamentben, amikor a napi harcban pengének kell lenni?

– Inkább vagyok politikus, aki történetesen nő, mint úgymond nő politikus. A nőiesnek tulajdonított dolgok, mint a nézőpontok, tárgyalástechnikák szerintem nem nemfüggők, inkább egyéni jellemzők, a műveltség, temperamentum befolyásolja azokat. Azt gondolom, a női részvételt a politikában azzal erősítjük, ha nem csak nőkkel kapcsolatos közpolitikákkal, hanem fősodrású témákkal is foglalkozunk.