Pedagógusok karantén élete

– Ez most olyan helyzet, amikor nekünk pedagógusoknak az a feladatunk, hogy támogassuk a gyerekek önálló tanulását, tanuláshoz való viszonyát az információ felkutatását és feldolgozását. Egy kisgyerekkel sem kell vizsgára, sem eredményes évlezárásra törekedni, de gyermekeinket úgy kell befolyásoljuk játékkal, mesével és énekkel, hogy ebben a zűrzavaros helyzetben az érzelmi fejlődésük ne sérüljön. Tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, a csoportok közösségi oldalaira az óvónők játékos feladatokat töltenek fel, tevékenységeket ajánlanak, de olyan is van, aki hetente támogató levelet ír szülőnek, gyermeknek egyaránt. Azt is megtapasztaltuk, hogy egy jól időzített telefonbeszélgetés, egy jó szó felér egy példákkal cizellált erkölcsórával. Gyermekeim nekem is itthon tanulnak, aminek nem kedvez a ragyogó napsütés, így gyakran megszakítjuk a feladatsort erdei sétákkal, kisállat gondozással, társasjátékkal, ami igaziból kicsinek-nagynak jót tesz. Kissé lelassultunk, napjainkban nemcsak intünk a szomszédnak, hanem van időnk átkiáltani, beszélgetni, és együtt örvendünk a napokban született szomszéd kisbabának is, hiszen, ha van, új élet van remény is – osztotta meg gondolatait Kádár Enikő a megyeszékhelyi Benedek Elek Napközi Otthon igazgatója.

– A kialakult helyzet vegyes érzelmeket kelt bennem. Most több időt tudok tölteni a fiammal, figyelni a hobbijára, segíteni a tanulásban, pályaorientációban, mindenről tudunk ráérősen beszélgetni, közösen tevékenykedni. Több idő jut szabadidős tevékenységekre, a családra, sütés-főzésre és nem utolsó sorban olvasásra, önképzésre. Az online tanítás kihívás számomra, szerencsémre nagyon érdeklődő, igyekvő szülőkkel vagyok körülvéve, akik velem együtt akarják, hogy a gyermekek haladjanak. Igyekszem érdekes, változatos és fejlesztő játékos feladatok elvégzésére felkérni tanulóimat, úgy vélem sikeresen el is végzik e feladatokat, melyekről szüleik segítségével tudomást is adnak. Hiányoznak a kis előkészítőseim, a kérdéseik, kedvességük, pajkosságuk, egyszóval a jelenlétük. Úgy érzem, mintha csak felhagynám a leckét magyarázat, megbeszélés, megértés nélkül. Nincs meg a feedback, amit fontosnak tartok. Az emberi életnél nincs nagyobb érték, gyermekeink egészsége, épsége mindennél fontosabb, ezért egyetértek az intézkedésekkel és türelmesen várom, mikor ér véget ez a „rémálom”. Addig is keresgélek, kutatok újszerű technikák után, így én is minden nap tanulok valami újat, mivel hatékonyabbá tehetem majd a tanítás és tanulás folyamatát – emelte ki Pap Izabella orbateleki tanítónő.

– Pedagógusként komoly kihívást jelentett számomra az online tanításhoz való hozzászokás, a különböző platformok útvesztőjében megtalálni azt, ami a legotthonosabb a diákok számára is, és én is boldogulok vele. Meg kellett szokni azt, hogy az otthonunk is valamilyen szinten a virtuális tér részévé válik, hiszen miközben a család egyik tagja „órán” van, a háttérben azért zajlik az élet. Az online tanítás technikai nehézségein túl mindig vannak olyan buktatók, amik olykor megnehezítik ezt a fajta munkát, de persze megértéssel, empátiával minden akadály legyőzhető. A lényeg, hogy a megváltozott körülmények között se veszítsük el azt, ami a klasszikus tanításban is legalább annyira fontos, mint a tananyag megértése, elsajátítása: az egymásra hangolódást, az emberi kapcsolatokat. És ez hiányzik a legjobban. Maga a gyermek, mindegyik külön-külön és együtt, az emberi közelségük. Hiányoznak a kollégák, a zsúfolt, nyüzsgő élettel tele tanári, a szünetekben zenétől hangos folyosók. A normalitás hiányzik. De a helyzetből fakadó pozitívum, hogy rengeteget tudtam olvasni ezekben a hetekben, és az írásra is több időm és alkalmam volt – mesélte Czilli Aranka, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyar tanára.