Parancs a nyitott kapukon

Czegő Zoltán

2017. szeptember 04., 00:332017. szeptember 04., 00:33

Ülök az ágyam szélén, ahova nyugovóra szoktam térni több- kevesebb sikerrel, és mint akire hatalmas felelősség hárul –, azon töprengek, mi is volt 2001-ben, hogy annyira bíztam akkor; tizenhat évvel ezelőtt írtam le a következőket és meggyőződéssel. „Státus (állapothatározó) törvények lobbannak, csíráznak, néprészek s egész nemzetek keresik helyüket ebben az ájult világban; és ismét, mint annyiszor, Európának kell okosabbnak lennie a többinél. Úgy, ahogy van, tehetőség és pénz híján. Emberek firtatják a jogot, mely megveti őket rendre-szerre. A jog pedig védi önmagát a sírók ellenében.”

Miben bízhattam? Mi sugallta így a reményt Európa felé? Annyi a szövegemből is kitűnik, hogy földrészünket s önmagunkat egyáltalán nem tartottam gazdagnak. A szándék talán, amiben bíztam, abban, hogy nem lesz, nem tesz önmaga ellen… Percig sem mertem, s nem s volt, amiért arra gondolnom, hogy eljöhet az idő, ez a mai, amikor egy alig se titkos parancsra Európa ringyó módra eladja magát, országait, nemzeteket, kultúrákat. Miért is lehettem akkor bizakodóbb?

Megértem ezt a kort, hogy a Ringyó magára rántja pénzért az egyetemes veszedelmet. De mi dolgunk nekünk most, személy és közösségek szerint ebben a fertőben? Ennek a perszónának és híveinek a szeme előtt ítélnek bennünket, magyarokat és nemzetvédő nem magyarokat pusztulásra Johanniszok, Sorosok, Merkelek és bandáik. És nincs annyi bátorsága ennek a sok százmilliónak emitt, hogy egyszerre kiáltana megmaradásért, életért!

Ezt az öngyilkos képtelenséget még Scipio Africanus is elborzadva veszi tudomásul a túlvilágon, ő, aki időszámításunk előtt 146-ban a Római Birodalom érdekében földig rommá tette Karthágó városát, és sóval hintette be a helyét.

A behívott, bepénzelt, beözönlő migránsok fogják behinteni sóval Európa földjét, miután fölettek és lepusztítottak mindent.

Mostani Európánkban hogyan bízhatnék legalább annyira, mint tizenhat évvel ezelőtti szegénységünkben? Ha egymásnak nem adunk erőt és bizalmat, minden megtörténhet, hiszen itt a parancs a rombolásra a nyitott kapukon!