Otthonba szorítva

Keresztes Bíborkát tíz évvel ezelőtt ismertem meg a kisbaconi vízimalomban, amint az osztovátában ülve csattogott szapora kezében a bolond. Nem mindennapi jelenség volt a vásznat szövő 14 éves kislány, aki úgy mondta, kedvenc elfoglaltsága a szövés. Az azóta eltelt évtized azt bizonyította, hogy nem pusztán múló gyermekkori szenvedélynek bizonyult a bájos nagylánnyá cseperedő Bíborka számára ez a régi világot idéző tevékenykedés, hiszen nem távozott messzire a szövőszéktől, azóta is folyamatosan kihallatszik Keresztes Etelka vízimolnárné házából a szövőszék malomzúgásba keveredett zaja.

– Nehéz egy mai fiatalnak, egy lánynak a kétkezi munka a családi gazdaságban? Lehet ezt szeretni?
– Nem könnyű a kétkezi munka, mert nagy elkötelezettséget és kitartást igényel. Akinek tehene van vagy bármilyen más állata, annak ott kell lennie mellettük, odafigyelni rájuk, hétközben, ünnepnapokon és hétvégén is. Nyáron a téli takarmányról kell gondoskodni, amikor a villa nyele bizony feltöri a tenyeret. Azért lehet szeretni mégis ezt a munkát, mert szeretem az állatokat és a természeti környezetben zajló életet, ezzel együtt nőttem fel, ezt láttam a szüleimtől és nagyszüleimtől. Aki szeret legalább egy kicsit dolgozni is, és van még esetleg egy segítsége is, akire számíthat, aki ott van mellette, az nem munkának látja, nem kényszerűségből csinálja, hanem szeretetből, élvezi ezt a fajta foglalkozást, látja benne a szépséget, az igazi életet.

– Volt alkalmam a házi készítésű sajtjaitokat megízlelni, melyeket díszesre fonsz, különféle formákba öntesz, beleviszed ebbe is kreativitásodat.
– Hetente 2–3 alkalommal készítünk sajtot tehéntejből. A tejet megoltjuk, majd édesapám elkészíti az úgynevezett elsődleges sajtot. Ezt a sajtot, amikor „odaérik”, összedarabolom, és újraolvasztva, kisebb darabokra vágva megfonom. Ízesítem paprikával, sonkával vagy fűszerkeverékkel. Van, amikor fonás helyett különféle érdekes formában készítem el. Az így nyert sajtokat bükkfakorpával megfüstöljük a házi füstölőnkben.

– Mióta vált jó barátoddá az osztováta? Miként érdekelhet egy fiatal lányt ez a régi mesterség?
– A szövés körülbelül 8–9 éves koromban ejtett ámulatba először, úgy emlékszem. Varázslatnak láttam akkor, ahogy nagymamám ül az osztovátában, kezét-lábát mozgatja, mintha bűbájos varázslatban venne részt, s gyönyörű vásznak, szőnyegek gördülnek le a hasajóról. Akkoriban már ki is próbáltam, megtanultam a legegyszerűbb kétnyüstös szőnyeg vagy akár pohártörlő szövését. Aztán, ahogy növögettem, egyre jobban megszerettem, megértettem azt a varázslatot, és már bonyolultabb mintákba is besegítettem. Tizennégy éves koromban magam szőttem meg háromnyüstös mintával a székelyruhám anyagát a konfirmálásomra. Manapság már a szövés bonyolult részeit is értem, tudom a fonal megvetését, befogását minta szerint a nyüstbe, bordába, az elindítást és a befejezést is, mert, ahogy mamám mindig is emlegette: a szövésnek az eleje s a vége bajos… Szerencsésnek tartom magam, mert egész gyermekkorom óta láttam, ahogy nagymamám, édesapám vagy keresztmamám szőnek. Eltanultam tőlük, és azt is megtanultam, mekkora érték az a terítő, szőnyeg, törülköző, bármi, ami kétkezi fáradságos munkával készül, nem pedig ipari sorozatgyártás végeredménye.

– Első hasajó, hátsó hasajó, bolond, borda, nyüst, sikkattyú, lábító, vető, csép… Csupa furcsa fogalmak. Hogy kell ezeket használni, mi mire jó? Milyen eljárásokkal lesz a cérnából vászon, s a vászonból a turisták számára terítő?
– A fonalat először is meg kell vetni a vetővel. Ehhez tudni kell, hogy milyen mintát szeretnénk szőni, és milyen hosszúságú lesz majd a vászon. Ezt a megvetett fonalat felcsavarjuk a hátsó hasajóra, és a tekerések közé csépeket teszünk, hogy a fonal ne fusson össze. Ezt követően a szálakat egyenként befogjuk a nyüstbe, a nyüst fel van kötve a sikkattyúra. A nyüst után a szálakat befogjuk a vasbordába – ezelőtt nádbordát használtak, de a vasbordának jobb a tartása. A borda a bolondban van rögzítve. Majd a kötöző segítségével, amely az első hasajóhoz van rögzítve, kifeszítjük és megkötjük a szálakat, s máris indulhat a szövés. Mindenik nyüstöt egy, a mintát megkövetelő lábítóval kötjük össze. Mikor lenyomjuk a lábítót, a kis vetőlő vagy hajó segítségével fűzzük át a szálakat. A matringokról a fonalat a tekerőlevél és a csőrlő segítségével csőrljük le csövekre, és ha úgy alakul, hogy épp két vagy három szálúlag kell ölteni a szövőbe, akkor ezeket a csöveket a leánkára tesszük, és ismét a csőrlővel csőrljük le kis csövekre, amelyeket a vetőlőbe helyezünk.

– Milyen mintákat szősz legszívesebben?
– A legkedveltebb családi mintánk a négynyüstös rózsás minta, de ismerünk még egyszerű kétnyüstöst pohártörlőnek, kétnyüstöst kísérővel, háromnyüstöst, négynyüstös fenyőágas mintát – ezt leginkább kendertörülközőkön alkalmazzuk. Használjuk még a posztóhímest és a négynyüstös kísérős mintát is.

– Kinek adod el a gyönyörű kézműves termékeidet?
– A családom tulajdonában van Erdővidék egyetlen, ma is rendszeresen működő vízimalma, amely évente egyre több helyi és külföldi turistát vonz. Ezeknek a látogatóknak, amikor bemutatjuk a malmot, megmutatjuk a szövést is, és miközben látják, hogyan készülnek a termékeink, gyakran kedvet kapnak arra, hogy szuvenírt vigyenek magukkal Kisbaconból.

– Látsz esélyt rá, hogy az egyetemen szerzett szakképesítésed hasznosítani tudd itthon, Erdővidéken, Háromszéken?
– Az egyetemi diplomámat elég sok területen tudnám hasznosítani: cégeknél, akár pénzügyi szektorban – most végzek még egy előkönyvelési tanfolyamot is –, vagy a turizmus bármely területén. De nem kedves szülőhelyemen, Erdővidéken. Sajnos, itt nincs egyelőre számomra munka. Valószínű, ha messzébb mennék a szülőfalumtól, jóval nagyobb eséllyel találnék munkát, de én itthon szeretnék boldogulni! A turizmus területén már próbálkoztam, egyszer a Kálnoky vendégháznál meghirdettek egy állást, amelyre jelentkeztem, de aztán visszavonták a munkaajánlatot, mert kevés volt a vendég, és szükségtelenné vált az állás.

– A mai fiatalok, ha itthon nincs munkahely, elmennek külföldre. Dicséretes, hogy te nem ezt teszed.
– Sosem láttam a külföldi munkában semmi vonzerőt. Az ismeretségi körömben, akik külföldön keresik vagy keresték a boldogulást, kevés közülük az, aki valami maradandót is fel tud itthon mutatni a kint megkeresett pénzből. Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha már ott vagyok, egyszer mért ne engedhetnék meg magamnak ezt vagy azt, s azzal a pénzből már el is ment egy jó rész. Az idő alatt, amíg külföldön próbálnak támaszt keresni, hogy könnyebben teljen ott a nagy idegenben az idő, kimaradnak az itthoni életből, kultúrából, közösségből. A faluban remek közösség van, és a környéken is egyre több kulturális vagy más kikapcsolódási program zajlik, amiből nem szeretnék kimaradni. Azzal még egyetértek, hogy valaki rövid időre megy ki, autóra vagy házra gyűjt, aztán itthon boldogodik tovább. Nekem a nehéz munkával, de itthon eltöltött idő megér mindent. Aki akar, az itthon is meg tud élni. Akarat, kitartás és életkedv kérdése csupán. 

Keresztes Bíborka 2016-ban fejezte be egyetemi tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kereskedelem-turizmus és Szolgáltatások Gazdasága Szakán, távoktatáson a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozaton. Az egyetem elvégzése óta otthon, Kisbaconban találta meg élete értelmét. Szövéssel, sajtkészítéssel és újabban horgolással is foglalkozik, illetve szeret sütni-főzni. Amikor szükséges, segít édesapjának a családi gazdaságban, az állatgondozásban, a mezei munkában. Szinte minden nap megfordul a vízimalomban, nagymamája otthonában, ahol tán az osztováta is szomorkodna Bíborka örökmosolygós tekintete nélkül.

Bede Erika