Országnagyból állampapa

Alighogy bársonyszékbe kerülnek az atyafiak, mindjárt bál­anyák akarnak lenni. A hatalomba kerülve azt hiszik, észt is adott hozzá a Fennvaló, s nem­igen hallgatnak a jó szóra, a segítőkész tanácsra. A demokratikus tanácskozást mindjárt átváltják diktatórikus hangnemre. Nem egyszer voltam tanúja magam is annak, hogy a „gyertek, tárgyaljuk meg”, a „sok ember sok ötletet jelent” miként vált át „megmondtamra”. Persze, így aztán lassan kialakul az önkényuralom, ahol a vezér a lényeg.

A kommunista diktatúrából kijött Romániában is, kezdve Adrian Năstasetól, folytatva Traian Băsescuval, majd Klaus Johannisszal, majd mindegyik országnagy állampapává akart előlépni, s ha nincs a nemzetközi számonkérés, nagy eséllyel túlzott hatalomra tehettek volna szert. Ehhez adott volt minden eszközük, olyannyira, hogy az általuk támogatott erőszakszervezetek, hírszerzők és ügyészek – igaz, külföldi támogatással – majdnem kivették a kezükből a vezéri pálcát.

Most éppen a szociáldemokrata Liviu Dragnea igyekszik a nagyvezéri tisztség felé. Ehhez persze előbb a pártjában kell megszereznie minden hatalmat. Hiába látszott, hogy a törvényszék általi elítélés nem csak neki, hanem a pártjának, sőt, a kormánynak tesz rosszat, Rovana Plumbot félrelökve csak bekönyökölte magát a pártelnöki tisztségbe. Aztán kezdte kiszorítani a vezetőségből az ellenfeleket, feltöltve a hozzá hű teleormaniakkal. És ha valaki megmukkan, jön a szankció!

A liberálisok sem állnak jobban. Ott egyenesen az államelnöki székből törlik az egyéni módon gondolkodókat. A Mentsétek Meg Romániát Szövetségbe tömörült új fiúk, lányok bálanyának a törtető Nicuşor Dant választották főnöküknek, annak ellenére, hogy vaj van a fején. Persze, mindegyikük népvezérnek titulálja magát, aki a „popornak” jót akar. Pedig főleg maguknak szeretnének minél többet kaszálni.

Ezért folyik az iszapbirkózás, és akarják a teljes hatalmat megszerezni. Mert bárki is kerül hatalomra, az összefogásról szóló, Vasile Alecsandri írta Egyesülés hóráját a jó románok tréfás átköltéssel énekelik, imigyen: „Gyere, menjünk kéz a kézben, mi, havi tízezresek, / A négyezresek éljenek, / a kétezresek dolgozzanak…” Az ezresek, százasok meg nyomorogjanak – tesszük hozzá mi.