Ördögi játszma

A változás után azt reméltük, hogy a kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu bukásához vezető 1989-es lázadás folyamán megtapasztalt, példaértékű román-magyar összefogás és a nyomorba döntött Romániába érkező magyarországi segélyszállítmányok ténye új fejezetet nyit a két ország viszonyában. Sajnos, nem így történt. A magyar fél újra és újra bebizonyított jó szándéka sem volt elegendő ahhoz, hogy a történelmi megbékélés bekövetkezzen.

Nem következhetett be, mert a hírhedt és sorait tüneményes gyorsasággal rendező Securitate, vagyis a román politikai titkosrendőrség ennek az ellenkezőjében volt érdekelt. Az ország külső és belső fenyegetettsége hiányában ugyanis megkérdőjelezhetővé vált volna a létjogosultságuk – legalábbis a régi felállásban és létszámban. A mesterséges veszélykeltés legkézenfekvőbb módját pedig ismételten a magyar kártya kijátszása jelentette. Nem véletlen tehát, hogy a háttérben már januárban suttogni kezdték, majd az idő múlásával egyre hangosabban hirdették az Erdélyben élő, akkor még 2,5 milliós magyar nemzetrész állítólagos elszakadási szándékát Romániától.

Ilyen előzmények után került sor március 15-e első szabad, éppen ezért hatalmas tömegeket vonzó megünneplésére. A már említett és különböző civil szervezetek álcája mögé bújt sötét erők azonban a történteket szeparatista törekvések megnyilvánulásaként sulykolták a románok tudatába. A hónapok óta gerjesztett magyarellenesség 1990. március 16-án robbant az akkor még magyar többségű Marosvásárhelyen, ahol a mesterségesen feltüzelt románok rátámadtak a magyarokra. Ráadásul március 20-án a Görgény-völgyéből szervezetten behozott, leitatott, bunkós botokkal és fejszékkel felfegyverzett román parasztok rontottak neki a történtek következtében békésen tüntető magyar tömegnek.

Csak a lélekjelenlétnek és a környékről segítségükre siető cigányoknak volt köszönhető, hogy az ördögi módon megtervezett vérfürdő elmaradt. Az öt napon át tartó, halálos áldozatokat is követelő erőszakos cselekmények miatt azonban ártatlan magyarokat és cigányokat ítéltek súlyos börtönévekre, a felbujtók és támadók felelősségre vonása viszont elmaradt. És nemsokára, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven újraalakult a Securitate.