Önmegismerés játékosan

– Mit jelent pontosan a pszichodráma, és mikor kezdtél el ezzel foglalkozni?

– Számomra a pszichodráma az a pszichoterápiás és személyiségfejlesztő módszer, amely elindított a személyes önismereti, fejlődési és szakmai utamon. Az első találkozásom a módszerrel és az általa nyújtott lehetőségekkel annyira meghatározó volt, hogy ez fordította az érdeklődésemet a pszichoterápiás pályám felé. Szakemberként és magánemberként is egy gondolkodási keret, amely segítségével jobban rálátok, és megértem a saját magam vagy a hozzám fordulók elakadásait, nehézségeit, működését. A pszichodráma egy eredetileg Jacob L. Moreno (romániai származású pszichiáter) által a huszadik század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer. Egy olyan önismereti, személyiségfejlesztő és terápiás (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

– Mi történik egy ilyen csoportterápia során?

– Sokat játszunk, és ezután ránézünk a játék tartalmára, tudatosítjuk, hogy, ami történt a játékban, hogyan kapcsolódik az életünk történéseihez. A résztvevőket saját élményen keresztül, játszva és játékosan segíti a saját élettörténéseik mozgatórugóinak felismerésében. Az eljátszás és az ezt követő megbeszélés segíti a felismerést, és a változás csírájaként lehetőséget ad növekedésre. A csoportban megosztjuk az élményeinket, reflektálunk egymásra, csoportjátékokat folytatunk, de egyéni témákat, történéseket is feldolgozunk.

– Mire alkalmas a pszichodráma?

– Elsősorban önismeretre, hogy felismerjük saját működésünket, és válaszokat kapjunk, majd ezek a válaszok segítsenek kapcsolataink minőségének megőrzésében. Ugyanakkor javít a kommunikációs és konfliktuskezelési nehézségeinken, de felfogható egyéni terápiaként is úgy, hogy rálátunk mások hasonló problémáira. Végül szervezetfejlesztésre is használható, elindíthatja a változást egy-egy csoportban.

– Hogyan segíti a változást, a gyógyulást a pszichodráma-pszichoterápia?

– A csoportban való részvételt előkészületek előzik meg, találkozás a jelentkező és a terapeuta között, beszélgetés, interjú, a terapeuta felméri, hogy a jelentkező rendelkezik-e azokkal az érzelmi kapacitásokkal, amelyek alkalmassá teszik a csoportban való részvételre. A csoport hatékonysága szempontjából a csoportvezető fontos feladatai a csoportbizalom kialakítása, a csoportdinamika ismerete és átlátása, az egyéni folyamatok és csoportfolyamatok összhangban kezelése. A csoport bizalmi légköre fokozatosan épül fel, ennek egyik alapja, hogy általában a második találkozás után a csoporttagok elköteleződnek egymás mellett, titoktartást fogadnak egymás felé arra vonatkozóan, hogy a csoportban megélt tapasztalatokat nem adják ki a csoporton kívüli személyeknek. Fontos a bizalom és a titoktartás kultúrájának kiépítése. A pszichodráma-csoport összeállítása során fontos szempont, hogy a tagok ne ismerjék egymást a mindennapi életből, barátok, családtagok számára nem lehetséges, hogy azonos csoportban vegyenek részt.

– Miért hasznos, jó annak is részt venni ilyen csoportban, aki egyébként jól van önmagával, a világgal?

– A csoportba való jelentkezésnél fontosnak tartom, hogy legyen egy téma, aminek fókuszában fog dolgozni a résztvevő. Például egy kíváncsiság, szeretne rálátni saját működésére, és ennek alapján a jövőben olyan döntéseket hozni, amelyek által egy teljesebb, szabadabb önmaga tud lenni. Aki jelenleg jól van önmagával, annak a saját spontaneitása és kreativitásának a fejlődése is egy hozadéka a pszichodráma-csoporton való részvételének.

– Kik jelentkeznek általában?

– Felnőtt csoportokkal dolgozom. Korosztály szempontjából, akikkel eddig dolgoztam egy csoporton belül 20 évestől 60 évesig, elég széles skálán voltak csoporttagok. A különböző korosztályok jelenlétének az lehet a hozadéka, hogy a csoporttagok számára rálátást enged a többi életszakasz lelki konfliktusaira, minden csoporttag valamilyen módon érzékeli az összes többi résztvevőt. A csoport egy miniatűr családként funkcionál, amelyben a pszichoszociális fejlődésünk során megélt szerepeink ismétlődnek meg, és ezáltal is lehetőség nyílik a működéseink felismerésére és alakítására. Segíti a rálátást és belátást a fiatal és idősebb nemzedék esetében egyaránt, hogy hogyan élik meg a kapcsolataikat szüleikkel, illetve gyerekeikkel. Nemek szempontjából a nők jelentkezése gyakoribb, viszont egyre inkább kezdtek a férfiak is nyitottá válni a lelki munkára, és jelentkezni. Amikor nemek szempontjából homogén csoportban tudunk dolgozni, ott a férfi–női szempontokra való rálátás nagy hozadéka tud lenni a munkánknak.

– Van az a pont, amikor már eleget tudunk önmagunkról, vagy mindig lehet bővíteni, fejleszteni mentális egészségünket?

– Én erre úgy szoktam gondolni, hogy az önmagunk megismerése egy életünk végéig tartó folyamat. Ami változik, az a mélysége. A lelki, mentális egészségünk bővítése és megőrzése egy olyan folyamat, amiben állandóan van tennivalónk, akárcsak a fizikai egészségünk megőrzésében és fenntartásában. Egy csoporttevékenységen való részvétel lehetőség arra, hogy saját lelki működésemmel foglalkozzak, jobb rálátást nyerjek, jobban tudjam, hogy mi az, ami számomra fontos, hogy a lelki egészségem megmaradjon. Milyen erőforrásaim vannak, és mivel tudom azokat a magam számára működőképes állapotban tartani, hol vannak a határaim, és hol húzzak határt a többi személy számára. Szerintem az egyensúly megtalálása a fontos, a rágörcsölés a lelki munkára nem segít. Az, ha átesünk a ló túlsó oldalára és kibillenünk abba az irányba, hogy folyamatosan elemezgetjük magunkat, azzal a szabad spontán élet lehetőségétől fosztjuk meg magunkat.

– Vannak mégis kapcsolódási pontok a tagok között?

– Bár mindenki egy nagyon személyes és egyéni témával érkezik a csoportba, ezek mögött mindig fellelhetőek azok a mindannyiunk számára alap szükségletek, hogy szeressünk és szeretve legyünk, elfogadjanak, fontosak legyünk, biztonságban legyünk, kapcsolódjunk más személyekhez. Ezen mély szükségleteink mentén minden esetben találunk kapcsolódási pontokat. A közös kapcsolódási pontok megtalálása már az első alkalmak alatt megtörténik, és a folyamatban egyre több szálon tudnak a csoporttagok kapcsolódni egymáshoz.