Önazonosság vagy önfeladás?

Idén vasárnapra esett augusztus huszadika, Szent István király és az új kenyér ünnepe, így még nagyobb áhítat és lelki béke járhatta át a sepsiszentgyörgyi Szent József katolikus templomban és annak udvarán tartott ünnepség szépszámú résztvevőjét.

Az ünnepi mise evangéliumában Mátét idézték, és a kősziklára épült ház példázatát, mely szerint csak az épít maradandót, aki nemcsak meghallgatja Isten szavait, de azoknak szellemében cselekszik is. A misét Kovács Károly, a Szent József-plébánia segédlelkésze celebrálta, aki prédikációjában Szent Istvánnal, az emberrel próbált azonosulni. Méltatta, hogy tudott dönteni, Istennek adni és ajánlani az országát, és döntésében nem kételkedett. A misét követően a hívek és ünneplők sokasága a templomkertbe vonult, ahol a Szent István-mellszobor körül zajlott a további ceremónia, amelynek moderátora László Károly nyugalmazott színművész volt, aki államalapító királyunk fiához írt intelmeivel keretezte a meghívottak beszédeit.

– Szent István nélkül csak lábjegyzet lennénk egy történelemkönyvben – mondta a helyi önkormányzat nevében felszólaló Benkő Erika háromszéki képviselő, aki az önazonosság és önfeladás közötti választás kényszerét ma is időszerűnek látja, bár a döntés természetesen nem lehet kérdéses számunkra. De ami a legfontosabb: a reményt kell éltetni, ez vihet keresztül minden történelmi viharon – üzente.

Jánó Mihály művészettörténész, a rendezvény vezérszónoka István király 1083-as szentté avatásának néhány kiemelkedő mozzanatát idézte fel, a sír felnyitásakor tapasztalt csodás gyógyulásokat. Kiemelte azt is, hogy egyedi vonása az István-kultusznak a vele kapcsolódó Mária-kultusz is, amely Magyarországon másokat megelőzve jelent meg. „István a Kárpát-medence összes keresztényének szentje a nemzetek feletti gondolkodásának köszönhetően” – zárta beszédét.

Márton Árpád képviselő a szent király egyik intelmét a mai többségnek, illetve annak vezetőinek címezte: az egynyelvű és egyszokású ország esendő.

Az ünnepséget befogadó Szent József-templom plébánosa, Szabó Lajos kanonok az államférfi közösségépítő, szellemmel és lélekkel, hittel végzett munkáját emelte ki, amelyre mai is oly nagy szüksége van népünknek vezetői részéről, de egyénenként is.

Az ökumenizmus jegyében Papp Attila református és Kovács István unitárius lelkészek is szóltak az egybegyűltekhez, majd miután a meghívott közéleti személyiségek elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál, Hajdú János főesperes és a lelkészek áldásával megszegték a Diószegi pékségben készült, piros, fehér, zöld szalagokkal átkötött új kenyereket, hogy abból mindenki hazavihessen magával egy szeletet, s vele az áldásból is részesüljön.