Ökumenikus imatized Sepsiszentgyörgyön

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…” hangzott fel január 18. és 27. között estéről estére az ökumenikus imahét mottója, amelyet ebben az esztendőben az indonéz keresztény egyházak választottak Mózes ötödik könyvéből. Nyilván nem véletlenül, hiszen a világ legnépesebb muszlim országának csupán 10%-át kitevő keresztényeknek volt alkalmuk megtapasztalni a hamis vádak súlyos következményeit. Amiképp nekünk, erdélyi magyaroknak is, vallási és nemzetiségi tekintetben egyaránt. Ők viszont tőlünk eltérően már rég rádöbbentek az összefogás erejére, ezért együtt imádkoznak és cselekednek az igazság érvényre juttatásáért. Az igazságra és egységre való törekvés húsz évvel ezelőtt elvetett magvai azonban Sepsiszentgyörgyön is kezdenek kicsírázni. Ezt igazolják az imatized alatt megtelő templomok, de a hívek segítőkészsége is, aminek nagylelkű adakozásukkal folyamatosan tanújelét adták. A lelkipásztorok ugyanis ebből az alkalomból jótékony célra, egy-egy bajba jutott embertársunk anyagi megsegítésére gyűjtenek. Az idén egy baleset miatt lebénult fiatal édesanya került ily módon közelebb a mozgásképessége visszaszerzéséhez. Megnyugtató és reménykeltő ugyanakkor, hogy az egyház szolgái mellett a város elöljárói és két parlamenti képviselőnk is megtisztelték jelenlétével a közös áhítatot.  

 

Igehirdetés egymás templomában

Az ökumenikus imatized pénteken, 18 órakor vette kezdetét az állomási Szent Benedek katolikus templomban, ahol Végh Nimród, evangélikus lelkészjelölt mellett szokásához híven Ioan Cucu, ortodox pap is szólt a keresztény egység nevében összegyűltekhez. Román és magyar nyelven elmondott beszédében a kölcsönös tisztelet, a felebaráti szeretet és az igazság gyakorlásának szükségességére fektette a hangsúlyt. 

Másnap a Gyöngyvirág utcai református templomban Márkus András katolikus plébános tett hitet az örök emberi értékek, így az Istenbe vetett hit, az egymás irányába gyakorolt megértés, türelem és segítő szándék mellett.

– Ne csak ünnepi alkalmakból nézzünk magunkba és próbáljuk rendezni Istenhez és embertársainkhoz fűződő viszonyunkat, illetve javítani azon, hanem hétköznapokon is. Ugyanakkor ne magyarázzuk a törvényt, hanem éljünk annak szellemében és tartsuk szem előtt az igazságot – szólított fel az evangélikus templomban vasárnap este Hegyi István, református lelkipásztor.

Mi, emberek, mindig a saját magunk igazságát akarjuk érvényre juttatni, ami nem helyes, hiszen ugyanarról a dologról különbözőképpen gondolkodunk. Az én igazságom tehát nem biztos, hogy a te igazságod is, éppen ezért ne próbáljuk azt másra ráerőltetni – figyelmeztetett a Krisztus Király katolikus templomban igét hirdető Marosi Árpád, református lelkipásztor.

A felújítás miatt zárva lévő református vártemplom helyett az új gyülekezeti teremben tartott istentiszteleten szóra emelkedő Kovács Károly katolikus segédlelkész szerint megfertőződött és pusztulásnak indult az emberiség nagy családfája. A benne élősködő kórokozóktól pedig csak Jézus segítségével tudjuk megtisztítani.

A Szent József katolikus templomban egybegyűltek Péterfy Ágnes, unitárius lelkészt hallgathatták, aki egyre sűrűsödő hibáink és izmosodó rossz tulajdonságaink felsorolásával döbbentett rá gyarló emberi mivoltunkra. A változás lehetőségét Istenhez való visszatalálásunkban jelölte meg.

A Szemerjai református templomban Takács Dezső plébános ostorozta szenvedélyes hangnemben az emberiséget modern rabszolgaságba taszító és fogyasztói lénnyé alacsonyító pénzhajhászást. De nem kímélte az érdekből, vagy hataloméhségből lelkünk kiüresítéséhez és álmaink szertefoszlásához hozzájáruló, vagy fölötte szemet hunyó vezetőket sem.

A Szent Gellért katolikus templomban Müller Loránd református lelkipásztor hirdette az igét, sajátos módon, kérdések feltevésével és a rájuk adott válaszokkal segítvén hozzá a jelenlévőket mondanivalója megértéséhez. Ennek központjában a modern bálványimádás, vagyis pénzközpontúság, öntömjénezés, élvezethajhászat és szerencsevadászat elítélése állt.

Az unitárius templomban Dénes Előd református lelkipásztor osztotta meg Istenhez kapcsolódó gondolatait a különböző felekezetek odasereglett tagjaival, kiemelvén a Teremtőnek is tetsző kitartás, önfeláldozás, másokért tenni akarás fontosságát és jelentőségét.

A tíz napon át tartó zarándoklat, a Belvárosi református templomban ért véget. Itt Elekes Szabolcs katolikus lelkész elemezte az igazsághoz fűződő viszonyunkat, és annak értelmezéséből fakadó magatartásunkat, egyúttal rámutatván az egymás iránti kiengesztelődés és megbocsájtás fontosságára is.

Vélemények

Mit jelent a keresztények és a sepsiszentgyörgyi hívek életében az ökumenikus imatized és miben látják ennek jelentőségét – tettük fel a kérdést történelmi egyházaink sepsiszentgyörgyi vezetőinek. Válaszaikat a megkérdezésük sorrendjében adjuk közzé.

 

„A keresztény egységet óhajtó krisztusi vágy, lépésről lépésre történő megvalósításában, amelyhez az ökumenikus imatized alatt szerény tetteinkkel és cselekedeteinkkel mi magunk is hozzájárulhatunk. Éppen ezért örömmel készülök ezekre az estékre, amelyeken nem csak lelkésztársainkkal, hanem a város kereszténységével is találkozunk. A megtelt templomok pedig azt jelzik, hogy a hívek lelkében is él az egység iránti vágy és igény.”

Hajdú János, katolikus főesperes

 

„Az Úrral való együttes találkozás, és ebből fakadó lelki megnyugvás nagy lehetőségét látom benne, ezért nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor a közösen elmondott ima ereje is megtapasztalható. És mindezt a hívek is így érzik, hiszen húsz esztendő elteltével is tömegesen vesznek részt ezeken az istentiszteleteken.”

Zelenák József, evangélikus esperes

 

„Jóleső érzés együtt lenni, megélni és megtapasztalni az erőt adó és reményt fakasztó együvé tartozást. Megbizonyosodni, hogy különböző utakon ugyan, de mindannyian Isten felé tartunk. Hozadékai közé tartozik továbbá, hogy közadakozással bajba jutott embertársainkon is tudunk ilyenkor segíteni.”

Incze Zsolt, református esperes

 

„Nagy szükség van ezekre a találkozásokra, mert alkalmunk nyílik keresztény hitünk egységes megélésére. Megláthatjuk azokat az egyetemes emberi értékeket, amelyek meghatározzák a kereszténységet, a történelmünket, valamint értékrendünket, megnézhetjük egymás templomait, és ezáltal lehullnak a minket elválasztó felekezeti falak.”

Kovács István, unitárius lelkész