Nyergestető hősére ma is büszkék a rokonai

Ennek előtte, a délelőtt folyamán ugyanezt tette a kézdivásárhelyi Tuzson János-mellszobornál is. A Vetró András képzővész 2010. március 15-én felavatott alkotásánál a kézdiszéki honvédhagyomány-őrzők részvételével megejtett, egyszerre baráti és ünnepélyes hangvételű ceremónián Tamás Sándor megyetanácselnök vállalta a házigazda szerepét, de többek között Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Szilveszter Szabolcs helyi alpolgármester és Nagy Zoltán megyei tanácsos is tiszteletét tette. Egyben ők is koszorút helyeztek el a szobor talapzatára.

Ma egy olyan ember előtt tisztelgünk, aki nemcsak a magyar szabadságharc katonája volt, hanem annak szimbóluma is: bátorság, hűség és helytállás testesült meg benne. Tuzson János a Nyergestető hőse – egyike azoknak, akik a legnehezebb időkben sem hátráltak meg, akik a túlerő ellenére is kitartottak, ameddig csak lehetett.

De nemcsak katonaként hagyott nyomot a történelemben. Az utókornak példát mutatott tartásból, becsületből és elhivatottságból. És példát hagyott ránk, háromszékiekre is – példát hagyott nemcsak a nemzetre, hanem saját családjára is, amely azóta is őrzi nevét, méltóságát és örökségét.

Külön öröm, hogy ma itt lehet velünk Tuzson Bence igazságügyi miniszter úr és a család számos képviselője. Köszönetet mondok a kézdiszéki huszároknak, akik emelik az esemény méltóságát.

Tájékoztatom önöket, hogy az idén májusban, 11. Háromszéki Huszártoborzót Tuzson János emlékének szenteltük. Megálltunk Bélafalván, és nemcsak verbunkot mutattunk be, hanem koszorút is helyeztünk el az emléktáblánál.

Köszönöm mindazoknak, akik ma eljöttek – és különösen a család tagjainak, akik egy ilyen alkalommal együtt ünnepelnek, együtt emlékeznek. Mert ez nemcsak múltidézés, hanem élő hagyomány – és az ilyen hagyományokra ma is nagy szüksége van a nemzetnek.

(Tamás Sándor megyetanácselnök köszöntője)

A pártucatnyi közönség előtt rögtönzött beszédében Tuzson Bence arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben más nemzetek, például Angliában vagy az Amerikai Egyesült Államokban főként a győztes hadvezéreknek, nagy államférfiaknak állítanak előszeretettel szobrokat, addig a magyarok inkább a forradalmároknak, akik a nemzetükért áldozták az életüket, és így mutattak példát a következő nemzedéknek. „Mert az ő életük a nemzetről, a nemzet szolgálatáról szólt, és egy nemzet története sohasem a nagy emberek tetteiből áll, hanem mindannyiunk életéből, mindannyiunk történetéből. És ezt a történetet tovább kell adnunk” – fogalmazott.

Kodály Zoltánt idézve hangsúlyozta, a kultúrát nem lehet örökölni. „Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha a következő nemzedék újra meg újra meg nem építi magának, de az elődök tapasztalatai alapján, példájukon keresztül” – mondta. „Tuzson János nevében”, négy gyerek édesapjaként arra kérte a hallgatóságot, emlékezzenek a saját történetükre, nagyszüleik, dédszüleik történetére, és adják tovább az utódaiknak. „Mert ezekből a kis történetekből fog kirajzolódni, mint egy mozaik a magyarság, az egész magyar nemzet története, és ha így teszünk, esélyt adunk a következő nemzedéknek is arra, hogy a saját kultúráját ismételten felépítse.”

Lapunknak nyilatkozva a miniszter elárulta, számára és a családja számára Nyergestető egy jelkép. Nemcsak a székelység, hanem az egész magyarság, ugyanakkor a hazaszeret és a kiállás jelképe. „Mi, Tuzsonok rendszeresen eljövünk Székelyföldre emlékezni. A családban nagyon-nagyon büszkék vagyunk Tuzson Jánosra (https://real.mtak.hu/42404/1/tuzson_Korunk-2016-01.pdf), és igyekszünk követni a példáját. Minden nemzedéknek van egy János nevű tagja az ő emlékezetére, a legkisebbet, Tuzson Csongor Jánost éppen itt tartom a kezemben.”