Nő és izmosodik a hagyomány

Szombaton ismét szilvaünnep volt: egy kiveszőben levő régi szokásra és az akkori bő szilvatermésre alapozva a Feldobolyi Kulturális Egyesület motorja, Kelemen Szilárd három éve alapozta meg a szilvalekvárfőzésre épülő faluünnepet. Akkor már 25 éve nem volt falunap, amely megmozgatta, összehozta volna a helybelieket.

A kezdeményezőnek, akit György Alpár, Szidónia és Attila, valamint – egyedüli feldobolyiként – Tegző Noémi segített a szervezésben, ez a legnagyobb elégtétele: hogy a kovásznai fúvószenekar sikerrel trombitálta össze az iskolaudvarra a falu népét, és az asztalok mellett kulturáltan, jó hangulatban látta az embereket, a magukat immár otthon érző, betelepedett sepsiszentgyörgyieket, kézdieket is enni, inni, beszélgetni.

Az egyre gazdagabb műsornak, a fellépőknek is hálás közönség verődött össze. Persze, kellett ehhez a négy lekvárfőző csapat nyolcórás fáradságos munkája, kavargatása az üstök mellett, melyekben 300 kilónyi, már előző nap 10 helyi asszony által kimagvalt szilva rotyogott. Igaz, a tavaszi kései fagyok elvitték a termést, de ezen nem bukhat az ügy, valahonnan csak kikerült a jófajta gyümölcs. Végül a Vajda Zsigmond által elnökölt, Szabadtűzi Lovagrend-tagokból álló zsűri természetesen minden lekvárt és csapatot győztesnek nyilvánított. Rá is szolgáltak alaposan!

Mindamellett, hogy változatos műfajú felhozatallal örvendeztették meg a sok hazalátogatót és érdeklődőt, a szilvaünnepen az egyik legkedveltebb felvonás, amikor kinek-kinek megtöltik a hozott befőttesüvegét valódi, cukormentes szilvalekvárral. De a hangulat éppoly jó volt akkor is, amikor a feldobolyi kisiskolások és óvodások, Márton Gabriella tanítónő és Kertész Sára óvónő tanítványai népi gyermekjátékokat és táncokat adtak elő, majd a Classical énekegyüttes régi magyar filmzenét, operett-részleteket felvonultató műsora alatt, később Kusztura Sándor népdalénekes és a Retro Roll igazi békebeli magyar rock and rollt nyújtó esti buliján is.

Kevesen vannak már az őshonos feldobolyiak, viszont sok a kis falucskában a városból hiányzó csendet és békét kereső, hétvégi házat birtokló ideiglenes lakos – ez az alkalom a két tábor közötti közeledést is éppúgy szolgálja, mint azt a nemes célt, hogy a faluban tenni, cselekedni akaró közösség alakuljon.