Niczuly csúcsformában véd

A Sepsi OSK elsőszámú hálóőre, a kézdivásárhelyi Niczuly Roland fiatal kora ellenére komoly elismertségnek örvend mind a szakmában, mind a szurkolók körében. Az idei szezonban 10 forduló leforgása alatt mindössze öt gólt kapott, azt is négy mérkőzésen, azaz hat olyan találkozó volt, amikor teljesen lezárta a kaput.

– 63 mérkőzés a Sepsi OSK színeiben, 25 meccs kapott gól nélkül. Követed a statisztikákat?

– Igen, egy kapus életében fontosak ezek a statisztikák, ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy nem csak az én érdemem, ha nem kapunk gólt, hanem a csapaté. Most sokkal jobb védelmünk van, mint mondjuk tavaly nyáron, és mind a védők, mind a középpályások sokat segítenek nekem. Jó, hogy idén nem kaptunk gólt hat meccsen, de ezek közül kettőt nem is nyertünk meg, két 0–0-t is játszottunk.

– Az, hogy remek formában védsz adottság vagy hozzáállás kérdése?

– Szerintem ez is fejben dől el, mint minden egyébként. Kapusként talán nehezebb összpontosítani, mert nem mindig vagy játékban, de nem szabad lankadni egy percre sem, mert, ha mondjuk csak a 89. percben ér el hozzám a labda, akkor is annyira koncentrált kell legyek, hogy megoldjam a helyzetet, és ne kapjak gólt.

– A lábtechnikád is kimagasló, nagyon precíz kirúgásaid vannak, nem egy gólpasszt adtál már csapattársaidnak.

– Azt szokták mondani, a gyakorlat teszi a mestert, ha nem gyakorlod, semmi esélyed a meccsen, nyomás alatt. Rendszeresen gyakorlom a kirúgásokat, szeretem, ebben az is szerepet játszhat, hogy focikarrieremet csatárként kezdtem, aztán mivel nem szerettem túlságosan szaladni egy alkalommal beálltam a kapuba, és ott ragadtam.

– Talán nem sokan tudják, de egy időben cselgáncsoztál is, méghozzá nem is rosszul. Miért váltottál?

– Négyéves koromtól cselgáncsoztam, és nagyon sokat segített abban, hogy kapus legyek, fegyelmezettebb lettem, és megtanultam, hogyan kell esni. Két évig párhuzamosan fociztam és dzsúdóztam, végül az előbbi mellett döntöttem.

– Mit szólnak a rutinosabb csapattársak, hogy egy 23 éves fiatal dirigálja az egész védelmet?

– Ilyen a foci, a leghátsó ember dirigál. De a pályán szerintem nincs korkülönbség, mindenki egyforma, és mindenki ugyanazt akarja, hogy nyerjen a csapat. Ha a csapat nyer, egyénileg is kitűnsz, számomra is fontosabb, hogy győzzünk, mint az, hogy ne kapjak gólt.

– Hogy érzed, mire lesz képes a csapat ebben a szezonban?

– Ugyan a hivatalos elvárás az, hogy legalább egy helyet javítsunk a tavalyi 9. pozícióhoz képest, mi az öltözőben kitűztünk egy célt, éspedig azt, hogy az alapszakasz végén benne legyünk az első hatban, ez nagy siker lenne számunkra.

– Mit jelent a labdarúgás számodra?

– Az életem. Nem telik el nap anélkül, hogy ne érnék labdához.

– Ilyen karrierről álmodtál gyerekként?

– Igen. Minden álmom az volt, hogy az I. ligában védjek, ezt sikerült elérnem, most újabb célokat tűztem ki, szeretnék kijutni Európába, kedvenc bajnokságom a spanyol, de jó lenne legalább az Európa-ligában védeni. De egyelőre nem gondolkozom ilyen távlatokban, lépésenként szeretnék haladni előre.

– Példakép vagy sok gyerek számára, mit tanácsolnál a felnövekvő kapusoknak?

– Sokat dolgozzanak, ne legyenek soha megelégedve magukkal, és tűzzenek ki célokat. Minden nap arra törekedjenek, hogy egy kicsivel felülmúlják önmagukat. Ez egyébként az én életcélom is, holnap jobb szeretnék lenni, mint ma.