Nevesincs nappali tábor

Hasznosan töltötték az időt azok a gyerekek, akik bekapcsolódtak a Nevesincs tábor foglalkozásaiba, hiszen az olvasás népszerűsítése mellett a kézműves tevékenységek is hangsúlyt kaptak.

– Nap mint nap beszámoltunk egymásnak hogylétünkről, majd a reggeli mese és annak átbeszélése után közös történetet találtunk ki az aznapi kártyáinkra és végtelen fantáziánkra hagyatkozva. Ebből hármat sikerült is lejegyeznünk. Minden nap kimentünk a szabadba, a gyerekek nagyokat játszottak, közösen ettünk, nassoltunk, tanultunk, olvastunk, készültek a naplóbejegyzések – mesélte Éltes Enikő.

A tábor ideje alatt Vadadi Adrienn Öten a Kőhegyen című regényét olvasták el. Minden nap kikerült valami csoda is a gyerekek keze alól.

– Hétfőn a személyes tábori naplók kaptak papír védőborítót és színes pasztelldíszítést. Szerdán az akvarell–pasztell társításával kísérleteztünk, pénteken pedig a tojásból készített olajfestékkel festettek vászonra. Kedden reggel már próbálgattuk az ötös fonást, mindaddig, amíg mindannyian össze nem gyűltünk. Délutánra már egymásnak tanították a gyerekek, és az üvegfestés után is előkerültek a fonalak, és ezt követően minden nap. Az ujjacskák egyre könnyedebben mozogtak, már tudták maguktól is a dolgukat. Csütörtökön Attila bácsi érkezett, vele készítettek színes papírpörgettyűt, és a sikertől ők is teljesen bepörögtek, alig akarták elengedni kedves meghívottunkat. Agyonölelgették, és visszavárják! – mesélte a könyvtáros.

Minden táborozó a Bod Péter Könyvtártámogató Egyesület révén Sepsiszentgyörgy helyi tanácsától elnyert pályázati támogatásból személyre szabottan vásárolt könyveket vett át, s azonnal meg is beszélték, hogy elolvasás után kölcsön adják egymásnak.

– Felnőttként hálás vagyok, és megtiszteltetés számomra, hogy bevettek a csapatba, sőt, bandatag lehettem, büszke vagyok rájuk, hogy megtanultak igazi csapatként működni, nyitni új tagok felé, hiszen hétvége felé kettővel nőtt a létszám, képesek voltak felügyelet nélkül is fegyelmezetten játszani vagy hasznosan kitölteni az időt. Például így került hangos felolvasásra Boldizsár Ildikó A fiú, aki Varjúvárról álmodott című könyve, amit Kós Károlyról írt gyerekeknek, és ezek után természetesen elő kellett keresni néhány szép Kós Károly-könyvet, és meg kellett nézni a Kós Károly épületeit bemutató kiállítást is a parkban, a 32 fok ellenére is. Örömmel dobtam az aznapra tervezett programot, és büszke voltam rájuk! – emelte ki Éltes Enikő, aki ezúton is köszönetét fejezi ki a szülőknek a bizalomért, és a fiókkönyvtár olvasóitól elnézést kér a kevesebb figyelemért, a rendetlenségért.