Nevek és nevetések

* 1969 márciusában írták a magyar futballtörténet egyik legszomorúbb lapját. A világbajnokságra kijutás volt a tét, a csehszlovákok az ellenfél. Akkor vált szállóigévé szegény Szepesi György kétségbeesett refrénje: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!” (Kilenc hónappal azelőtt a magyarok mentek rájuk, addigra kifejlődött a gyermek.) A 69. percben az edző nagy lépésre szánta el magát: betette Puskást és Kocsist. Na nem AZT a Puskást és Kocsist. A cseszkók majd megpukkadtak a nevetéstől, és négy-egyre simán elnáspángoltak.

* Mi volt a neve az utolsó nyugat- római császárnak? Romulus Augustus. Romulus – Róma legendás mitológiai alapítója, Augustus – a legnagyobb, leghatalmasabb császár. Ő pedig egy gyerek, akik azt sem érti, mi történik körülötte. Így múlik a dicsőség.

* A legirgumburgumabb azonban a volt kongói-zairi elnök, Ceaușescu jó barátja, Mobutu Sese Seko Kuku Ngbendu Wa Za Banga. Nem semmi a jelentése: A mindenható hős, aki ereje és ellenállhatatlan győzelmi vágyától hajtva sikerről sikerre emelkedik, tüzet hagyva nyomában. Elbűvölő ugye? Vajon hogy becézte a mamája?

* Egy irodalmi kedvencem, Swift Gulliverjében a törpesziget, Lilliput királyának a címei: „Golbasto Momarem Evlame Gurdilo Shefin Mully Ully Gue, Liliput országának legdicsőségesebb fejedelme, a világegyetem öröme és megfélemlítője, kinek országa ötezer blustrug (12 négyzetmértföld) terjedelmű, s így a földgömb széléig ér; az uralkodók uralkodója, nagyobb minden emberfiánál, kinek lába a föld közepéig ér, feje pedig az eget veri; kinek intésére a föld minden fejedelme térdet hajt; ki kellemetes, mint a tavasz, bőséges, mint a nyár, gazdag, mint az ősz, és félelmetes, mint a tél.” Dicsekedni, azt tudunk.

* A franciáknak két fontos Napóleonjuk volt. A kistermetű „nagy” Napóleon császár első sikerei után majdnem pusztulásba vitte hazáját, a gúnyosan „kicsinek” nevezett III. Napóleon viszont gazdasági fellendülést hozott. A Pantheonban mégis előtte van. Ilyen a történelem.

* Szerényen magammal zárom soraimat: Az EGY Sztálin idejében húzott ki a bába./ Hatszor tizenegy év eltelt, látom, nem hiába,/ Mert megértem azt, hogy – és ez hab a tortán –/ A (nem kívánt) két hazámban főnök egy-egy Orbán.