Népi mesterségek diákszemmel

A Kovászna Megyei Művelődési Központ által meghirdetett Népi mesterségek vetélkedőjébe kapcsolódott be az a hattagú, baróti diákcsapat, mely – a versenykiírás egyik feladataként – a múlt héten a kovácsmesterségről tartott bemutatót Erdővidék Múzeumában. Szépszámú közönség előtt beszéltek az ókorban is ismert szakmáról és annak egyik jeles erdővidéki képviselőjéről, az olaszteleki Nagy Györgyről.

Moroianu Anna, Mojsza Panna, Kovács Dorottya, Egyed-Kese Erika, Szász Mónika és Tordai Ákos – mindnyájan a baróti Gaál Mózes-iskola VII. osztályos tanulói – meglátogatták a (már) messze földön híres olaszteleki kovácsmestert, róla és műhelyéről rövidfilmet is készítettek, melyet lelkesedéssel mutattak be a nézőknek.

Elmondták róla, hogy munkáit – jelesen egyik ajtópántját – már nemzetközi kovácsversenyen is díjazták, és hogy a manapság inkább díszkovácsolással foglakozó mester szabad kezűleg, saját ötleteit megvalósítva alakítja üllőjén a tárgyakat, szebbnél szebbeket. Közülük néhányat a helyszínen is bemutattak.

„Figyelmesen dolgozik” – állapították meg róla, és az sem kerülte el a gyermekek figyelmét, hogy munka közben a mester néha az üllő mellé ütött, ami felkeltette kíváncsiságukat.

– Az anyagon néha fordítani is kell, ám ilyenkor jobb mellé ütni, mint megállni, és aztán ismét felemelni a kalapácsot – hangzott a válasz.

Bemutatták a kovácsok öltözetét, szerszámait, megtudhattuk tőlük azt is, hogy a kovácsüllő súlya jócskán meghaladja a mázsát, és hogy Nagy György kovácsoltvasból készült, régi tárgyakat bemutató gyűjteményében még egy hajvágógép is található.

„A népmeséinkben, mondókáinkban, de irodalmunkban és a művészetekben is mindig jelen voltak a kovácsok” – hangsúlyozták a fiatal előadók, büszkén jelentve ki azt is, hogy bizony, e mesterség gyakorlóit a történelem folyamán is mindig a bölcs emberek soraiban tartották számon, nem véletlen, hogy mondás is fennmaradt róluk: „Okos arca van, mint egy kovácsnak”.

Beszéltek még a fém megmunkálásának magyarországi kezdeteiről, de mitológiai alakokról is: Héphaisztoszról, a kovácsmesterség istenéről, vagy Ptah-ról, akit a kézművesek isteneként tiszteltek a régi egyiptomiak.

A baróti Bőrhegedű csapat – ahogy magukat elnevezték – nem titkolt vágya az, hogy dobogós helyezést érjen el a vetélkedőn. A vonzó díjak közül pedig leginkább annak örvendenének, amelyik helyet biztosítana számukra a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban jövőben megrendezendő népi mesterségek táborba.